Ecser és környéke az 1540-42-es Budavár környéki harcok során került török kézre. Buda elfoglalása után a törökök a környező falvakban is elkezdték saját államszervezetük kialakítását. A hódoltságnak ez a része a budai vilajet (tartomány) fennhatósága alá tartozott. A vilajet több szandzsákra oszlott, amit mai értelemben megyének nevezhetünk. Ecser és környéke a budai szandszák része volt.
A szandszákok lakosságának összeírása a XVI. században a török pénzügyi-igazgatási szervezet egyik legfontosabb feladata volt. Ekkor vették számba az egyes szandzsákokban kisebb közigazgatási egységenként (náhije=járás) a városokat, falvakat a hozzájuk tartozó pusztákkal együtt, hogy összeírják az ott élő családfők nevét, utalva az egyén örökösévé váló fiúgyermekeire, mezőgazdaságból származó jövedelmére, a kivetendő adó, tized meghatározásával együtt. Ezek az összeírások váltak a kb. 140 évig tartó új, magyarországi adórendszer alapjává. A kivetett adó mértékét nem egyénenként, családonként, hanem faluközösségenként szabták meg.
Halil bég, az új budai török kincstá első összeírója a magyar lakosságot részletes adójegyzékbe, "defterbe" vétette. Ezekből tudunk következtetni a községek törökkori történetére, lakóira, illetve azok gazdasági helyzetére.
A budai szandzsák defterei ismereteink szerint 1546-ban, 1559--ben, 1562-ben, 1570-ben, 1580-ban, 1590-ben és 1613-ban kerültek összeírásra. E hát összeírás közül az 1570. és 1613. évi nem maradt fenn. A többi öt defter kézirata az Isztambulban megőrzött egykori másolati példányok közül való. Ezek a török források utalnak községünk hódoltságkori történetére.
Ecser az összeírásokban a budai szandzsák pesti náhijében lévő helységként került feljegyzésre. Községünk lakosai már a török uralom kezdetén elmenekültek, vagy meghaltak az esetleges harcok során, mivel az 1546-ban készült defterben nem említik Ecsert, 1552-ben pedig mint üres faluhely szerepel Gyállal és Rákoskeresztúrral (Keresztös) együtt.
Ugyanekkor Vecsés, Üllő, Maglód, Rákoscsaba (Csaba) és Nagytarcsa (Csíktarcsa) lakott faluként került összeírásra. A török államhatalom az elfoglalt területeket, falvakat, városokat az érdemeket szerzett török lovaskatonáknak - szpáhiknak - ajándékozta. Eltérően a magyar birtokviszonyoktól, az egymás mellett lévő falvak más és más birtokos tulajdonában voltak.
Ecser és környéke török birtokosai 1559 és 1591 között:
| 1559 | 1559-1562 | 1580-1590 | |
| Ecser | Gázi timár | Dur Ali szandzsákbég szerémi mirkíva | Hizir Bin Ali Pasa budai beglerbég |
| Vecsés | Turgud bég | Turgud, esztergomi arab aga | Turgud bég, budai zászlótartó |
| Üllő | Hasszán bin Musztafa bég | Íszá bég, a budai vár agája | Dzságer Bin Jüszuf |
| Gyál | Júnusz Szejjidi | Musztafa bin Ali szpáhi | Husszein Abdin szpáhi |
| Maglód | Ömer Bin Veli ziámet bég | Dervis timár | Ali Isztolni belgrádi szandzsákbég |
| Csaba | Ömer Bin Veli ziámet bég | Rüsztem Pasa budai beglerbég | Hizir Bin Ali Pasa budai beglerbég |
| Csíktarcsa | szultáni birtok | szultáni birtok | Kászim ziámet birtokos, a magas udver müteferrikája |
| Keresztös | Hüszrev ziámet szegedi liva | Hamza timár, budai beglerbég csausa | szultáni birtok |
Káldy Nagy Gyula: a budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai
Községünkben az első török defter valószínűleg 1559-ben készült. Ekkor a török adóösszeírók a helyszínen vették számba a környék előírt adóit. Feltételezések szerint az egyes falvakban más-más papírra vezették fel az adatokat, melyeket a központi kincstárban (defterhanében) összesítettek.
Az 1559-es török adóösszeírásban Ecser pusztáról a következők szerepelnek:
Ecser puszta a pesti náhijéhez tartozik. Ráják nélkül. A jövedelem 174 akcse, mégpedig búza tized 10 kile, 120 akcse; kevert tized 4 kile, 24 akcse; széna tized 3 szekér, 30 akcse.
Az összeírásban szereplő "rája" szó földműves adófizetőt jelent. A terményadó (búza tized, kevert tized) számbavételének előírt módja az volt, hogy azt mindig három évi termésátlag alapján állapították meg.
Az adóösszeírásokban szereplő mértékegységek, értékek átszámítása a következő:
1 kile - 25,65 kg;
1 akcse (török ezüstérme) - 2 magyar ezüst dénár;
1 magyar aranyforint - 75 akcse.
1546-ban egy ökör ára kb. 5 magyar aranyforint, azaz 375 akcse volt. Az 1559-es defterekből Ecserre vonatkozóan kiderül, hogy lakosa nincs a helynek, az itt termelt jövedelemből még egy ökröt sem lehetett venni. Feltehetőleg a szomszédos falvakban élő jobbágyok használták Ecser területét. Az adóösszeírásokból kitűnik, hogy nem maradt minden föld parlagon, valószínűleg szántottak, vetettek, hiszen a defter búza- és kevert terményadót is említ. A széna tized kivetéséből kaszáló(k) fenntartására következtethetünk.
Érdemes kilogrammokban kifejezni a terményadó súlyát, hogy érzékeltessük annak mennyiségét, illetve napjaink embere is tudjon mihez viszonyítani:
Búza tized: 10 kile = 256,5 kg, tehát az össztermés kb. 25,5 tonna.
Kevert tized: 4 kile = 102,6 kg, tehát az össztermés kb. 1 tonna.
Napjainkban a gabonatermés hektáronként körülbelül 4 tonna Ecseren és környékén, vagyis a fenti mennyiségű terményeket 0,6 illetve 1/4 hektár megművelésével meg lehet termelni, természetesen napjaink mezőgazdasági technikájának alkalmazásával.
A budai szandzsák 1562-es összeírásában a következőt találjuk Ecserről:
Ecser puszta, ráják nélkül, Csaba falu közelében, a jövedelem a tizedekből 80 akcse.
Ekkorra már olyan kevés volt a puszta jövedelme, hogy a török összeíró nem tartotta érdemesnek külön kifejteni, hogy miből is áll össze az.
Az 1580. és 1590. évi defterekben Ecserről mindkét esetben ugyanazt találjuk, tehát valószínű, hogy az összeíró a korább adatokat másolta le:
Ecser puszta, Csaba falu közelében, ráják nélkül, Csaba falu lakosainak birtokában, akik szántják, használják és ott szállást tartanak, amiért a földesúrnak a tizedet készpénzben évről-évre megfizetik. A jövedelem 500 akcse.
Ez az összeírás azt mutatja, hogy a község területét a ráoscsabaiak hivatalosan vették bérbe, illetve művelték, használták, a gazdálkodást a korábbiakhoz képest fellendítették, hiszen a jövedelem a legutóbbi defterhez képest több, mint hatszorosára emelkedett, ami arra enged következtetni, hogy ekkor nyugodtabb évek jártak községünk környékén.
Ez látszik a következő táblázatból is, ahol a környező falvak jövedelmét találjuk magyar aranyforintban kifejezve 1546 és 1591 között:
| 1546 | 1559 | 1562 | 1580 | 1590 | |
| Ecser puszta | - | 2,32 | 1,06 | 6,66 | 6,66 |
| Vecsés falu | 39,00 | 18,40 | 37,72 | 50,00 | 50,00 |
| Üllő falu | 33,64 | 97,60 | 171,84 | 213,33 | 206,66 |
| Gyál puszta | - | 10,00 | 2,66 | 5,45 | 6,53 |
| Maglód falu | 15,6 | 18,5 | 25,6 | 14,66 | 6,66 |
| Csaba falu | 80,66 | 116,9 | 116,9 | 166,6 | 186,66 |
| Csíktarcsa falu | 17,56 | 37,22 | 72,33 | 98,93 | 53,33 |
| Keresztös puszta | 6,66 | 8,21 | 6,66 | 6,66 | 6,66 |
A fenti adatok Káldi Nagy Gyula már említett könyvéből kerültek feldolgozásra
Az adatokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a lakott községekben a jövedelem sokszorosa a pusztává degradálüdott falvak jövedelmények.
Mivel a defterek szerint Csaba falu lakói művelték Ecser területét, illetve az előbbi táblázatban a környék leggazdagabb településeként szerepel Rákoscsaba, megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy a korábbi ecseri lakosság ebben a közeli faluban húzódott meg a török portyázások elől, egykori földjeikre innen jártak vissza dolgozni.
A hódoltsági területekről, így az ecseri birtokról is a földesurak nagyobbrészt a felső-magyarországi, török által meg nem szállt területekre húzódtak vissza, és amennyiben megtehették, jobbágyaiktól az adókat igyekeztek behajtani.
Pest vármegye törvényhatósága a török uralom alatt Fülek várában tartózkodott. Sajnos, igen kevés adat maradt ránk a vármegye akkori működéséről, mivel a füleki levéltár elpusztult. Azt azonban meg tudjuk állapítani, hogy a lakosság terhei egyre jobban növekedtek, mivel a török mellett a vissza-visszamerészkedő magyar földesurak is megkövetelték adóikat. Elsősorban a hódoltság határán fekvő falvakra volt jellemző ez az úgynevezett "kettős adózás".
Az ecseri birtokot III. Ferdinánk 1655-ben a Mocsáryaknak, majd később Vámosi Istvánnak ajándékozta.
Az 1686. évi sikeres felszabadító hercok és a szabadság Ecsert mint kihalt falut találták. Pusztává változott, amelyről szinte semmi adat nem áll rendelkezésünkre.
Tartalomjegyzék: I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X, XI, XII, XIII, XIV, XV, XVI, XVII, XVIII
