Kedves Ecseriek!
A mai kertvárosi Ecseren már csak nyomokban fedezhetők fel az egykori falusias környezet maradványai. A település ófalusi részén alig-alig találunk pár megmaradt parasztházat és a régi közösségi élet színterei is eltűntek.
Az Ecseri Szlovák Önkormányzat fontosnak tartja, hogy az idősek visszaemlékezései alapján felkutassa és megjelölje a helytörténeti szempontból jelentős épületeket és településrészeket. Ennek köszönhetően évről évre növekszik a településen elhelyezett helytörténeti emléktáblák száma. Egyre kevesebben vannak már, akik a régi idők közösségi helyeire emlékeznek, így a fiatalabb generációk és Ecser új lakói számára érdekes lehet megismerni az elbontott vagy átalakított épületek és helyszínek eredeti funkcióit.
A helytörténeti rovatban a Cserfa hasábjain havonta más-más honismereti
érdekességet mutatnak be, amelyet honlapunkon is közlünk.
Múltbéli utazásunk Ecser kulturális életének fellegvárától, a Rábai Miklós Művelődési Háztól indul. A török kori elnéptelenedés után, a 18. század elején
az első ecseriek a Szerelem-patak két partján – a mai Széchenyi utcában – telepedtek le, így ez a rész akkoriban a falu végének számított.
A mai Ecseri lakodalmas-szobor helyén működött a „Községi kocsma”,
mely a kulturális élet központja volt.
Nagytermében báloknak, ünnepségeknek, táncmulatságoknak és színielőadásoknak is otthont adott. Közvetlenül mellette, a művelődési ház helyén volt a faluközösség jégverme. A föld alá süllyesztett, vastag nádtetővel fedett építmény egész éven át biztosította a hűtéshez szükséges jeget.
Elektromos áram hiányában, a nyári hőségben jégtáblákkal oldották meg elődeink a hűtést. A téli hónapokban a férfiak közösen vágták a vasúti híd mögötti egykori tavon a jeget, melyet cikkekre szeletelve a lakattal zárt községi jégveremben tároltak. A jó nád- és földszigetelésnek köszönhetően a nagy tömegben tárolt jég a következő télig kitartott. Az ecseri kocsmák és
mészárosok innen kapták a működéshez szükséges jeget, a lakosság csak lakodalmakban, illetve halálesetkor a koporsó hűtésére vette igénybe az ingyenes szolgáltatást. A háztartásokban napi hűtésre nem használták a közös jeget, mivel az élelmiszerek hidegen tartását a hűvös pincékben és a mély kutakba eresztett vödrökben oldották meg.
A községi jégverem az 1950-es évek második feléig működött, helyét ma emléktábla jelzi a Rábai Miklós Művelődési Ház bejárata mellett.
Készült Fabók Jánosné, Dinnyés Sándorné, Aszódi Andrásné és Sosovicza Jánosné visszaemlékezései alapján.
Aszódi Csaba András
(2022. január 29.)
