vi. A második világháború után

A sok gyötrelmet okozó háború elmúltával zengő harangszóval köszöntötték az ecseriek az oly nagyon várt békét. A szörnyű világégés után azonban a törvénytelenségek sora nem szűnt meg. Az ecseri templom Historia Domusában a következő bejegyzés szerepel:

1945. március 22-én letartóztatták Mikla Pál plébánost és Gyömrőre kísérték három heti internálásra, aknaszedésre azzal az indokkal, hogy a katolikus iskola államosítását ellenezte.

Letartóztatása előtti napon este a plébániával szemközt lakó Sztancsik családnál tartózkodott. Ott volt Murár István egyházközségi képviselő-testületi tag is, aki szinte könyörögve kérte a plébánost, hogy hagyja el Ecsert, mielőtt erőszakkal viszik őt el. Mikla Pál válaszként annyit mondott, hogy nincs mitől tartania, hiszen semmi bűne sincs. Neki kötelessége az ecseri katolikus hívek mellett maradnia, nem hagyja önként el őket semmilyen körülmények között. Másnap erővel vitték el. Az akkori községi vezetés kommunista tagjai birtokba vették a plébánia épületét. A kulcsot a Sztancsik családra akarták bízni, azonban ők nem vették át. A plébánost majdnem egyhónapi kínzás és megaláztatás után 1945. április 16-án az úri grófokkal és a tápiósülyi főjegyzővel együtt kivégezték. Mindannyiukat együtt kísérték a gombai erdőszélre. Az áldozatokat kivégzésük előtt az elkövetők bántalmazták is. Szemtanúk véres rongyokban látták Mikla Pált kivégzése előtt a mendei vasútállomáson. Az ecseri plébánosnak saját magának kellett megásnia sírját. A sír kicsi volt, kilógó lábait a kutyák lerágták. Temetésére csak 1945. szeptember 28-án kerülhetett sor szerény körülmények között az ecseri temetőben. Sírját az ecseriek azóta is hűen ápolják.

Hasonló sorsra jutott Nádas Béla ecseri főjegyző is. Ugyanúgy, mint Mikla Pált, Nádas Bélát is még a választások előtt hatalomra jutó ecseri kommunisták döntése alapján tartóztatták le 1945. március 29-én. A Nemzeti Bizottság 1945. április 2-án felmentette tisztségéből őt, helyette Fogd Mihály helyi lakost bízta meg. Ezzel egyidejűleg Lányi Gyula ny. ecseri főjegyzőt, mint községi kisegítőt hívta be szolgálattételre. Lányi Gyula még ezév december 2-án lemondott megbizatásáról. Nádas Béla halálának időpontja és helye nem ismert. Az ecseriek elmondása szerint a Do horí Koncom-ban lévő dögkútba dobták testét. Nevét a második világháborús emlékmű polgári áldozatai között találjuk.

Az új hatalom csak a volt felső vezetést találta nemkívánatosnak, hiszen az 1922-től községházi alkalmazottként dolgozó Szántai Rózsa I. oszt. irodatisztet 1945 májusában korábbi lelkiismeretes munkájának elismeréseképpen megerősítették állásában.

A háború utáni községi képviselő-testület alakuló ülése 1945. május 27-én volt. A képviselő-testületbe az Ecseren működő pártok delegáltak tagokat. Fülöp Mihály bíró, Fogd Mihály főjegyző és Garamvölgyi István, a Nemzeti Bizottság elnöke jelenlétében a következő képviselő-testület alakult:
A Kommunista Párt részéről: Hatlaczky Mihály, Garamvölgyi István, Lojkovics József, Turán Ferenc, Piszter Kálmán.
Póttagok: Molnár Lajos, Chranka József.
A Szociáldemokrata Párt részéről: Szlifka János, Gattyán Mihály, Pintér Béla, Káldas István, id. Tupi József
Vémi István, Illés József
A Független Kisgazdapárt részéről: ifj. Kiss József, Zsilinszki Ferenc, Illés János, R. Greskó János, S. Murár József.
Póttagok: Dornyák József, Greskó Mihály.
A Szakszervezet részéről: id. Szluka István, Bozóki Ferenc, Kaiser József, Lojkovics Kálmán, Szlifka József Rudolf.
Póttagok: Fazekas Ferenc, Sz. Pintér József.

Az új képviselő-testület első intézkedései között szerepel 1945 júniusában a község újjáépítése érdekében való közmunka elrendelése. Eszerint minden 18-60 év közötti férfi és 18-42 év közti nő köteles hetenként egyszer a község elöljárósága által megszabott közmunkát végezni. Emellett a súlyos pénzhiány csökkentésére új adónemeket vetettek ki. Ekkor került bevezetésre Ecseren a kereseti adó (iparüzési adó), illetve a lovak után fizetendő adó.

Az 1945-ös földreform Ecseren csak kismértékben módosította a birtokviszonyokat, mivel a tagosítás kapcsán már a XIX. század végén kiosztásra került a volt uradalmi birtok. Mivel az ecseri határban 1945-ben uradalmi földek már nem voltak, a községi képviselő-testület a földreformmal kapcsolatosan a vecsési volkbundista lakosok Ecser község határaiban lévő földjeinek kiosztását támogatta. Ezek, mint "juttatott" földek kerültek az ecseriek köztudatába.

Ugyancsak 1945 nyarán hozta a képviselő-testület azt a határozatát, mely szerint a község 80 mázsa zöldséggel támogatja negyedévenként a Vörös Hadsereget.

Igen fontos döntés volt a Maglód-Ecser körorvosi állás kettéválasztása, illetve Ecseren községi orvosi állás megszervezése. Ekkor került községünkbe körzeti orvosként dr. Bánhegyi Mátyás, aki a közelmúltban hunyt el.

A háború okozta károk miatt az elemi iskola épülete teljesen használhatatlan volt. A képviselő-testület határozata értelmében a még egyházi tulajdonban lévő iskolában egy tantermet rendbe hoztak, hogy a tanulás megkezdődhessen 1945 őszén. A földművesek melegágyi üvegeket ajánlottak fel a kitört ablakok beüvegezésére, a többi költséget pedig gyűjtésből fedezték. A súlyos szegénység miatt az ecseri iskola fűtését nem tudta a kozség megoldani, így a tanítás 1945. december 13. és 1946. február 1. között szünetelt. Szükségiskola céljára rövid ideig használták a községi óvoda épületét is. 1945 decemberében egyre határozottabban követelték a baloldali képviselők az iskola államosítását vagy községesítését.

1946-ban nagyméretű infláció miatt havi költségvetéssel dolgozott a képviselő-testület. Az egyik legfontosabb munkának a romos községi épületek felújítása mutatkozott. Elsőként a teljesen elpusztult tűzoltószertárat építették újjá. Ecser 3 éves újjáépítési tervét 1947-ben készítették, így került sor a községháza és a többi épület rendbehozására. 1946-ban központi utasításra minden községnek úgynevezett "kártalanítási alapot" kellett létesítenia a Vörös Hadsereg ellátására, illetve jóvátételi kötelezettségek teljesítésére.

Ecseren erre a célra a következőket kellett fizetni:

Minden kat. hold föld után:4 Ft
Minden tehén és ló után:20 Ft
Minden üsző és csikó után:10 Ft
1 szobás ház után:8 Ft
Többszobás ház után:10 Ft
Általános kereset és jövedelem után:20 %
Személyek után 16-60 évig: 
gyermektelen családoknál:5 Ft
1 gyermekes családoknál:4 Ft
2 gyermekes családoknál:3 Ft
Többgyermekes családoknál:2 Ft

A Rákosi-időket fémjelző beszolgáltatási rendszer előszele már 1946-ban megjelent, amikor az ecseri képviselő-testület kénytelen volt tudomásul venni a bszolgáltatással kapcsolatos kormányrendeletet.

A neház gazdasági és politikai körülmények között 1946-ban alakult újjá a háború előtt már működő ecseri színjátszó csoport illetve a néptánccsoport is.

1946 áprilisában indították újra a háború alatt megszűnt óvodai ellátást. Mivel az óvoda épülete a háborús károk miatt használhatatlanná vált, a gyermekeket a Liga épületében fogadták. 1947-ben térhetett vissza eredeti épületébe - a mai Grassalkovich térre - az óvoda. Érdemes egy rövid kitérőt tenni a falusi óvoda múltjával kapcsolatban. A húszas években induló intézmény vezetője a háború előtt Szekeress Friderika (Frida néni) óvónő volt. Az ő munkáját segítette Alajtner Anna dada. Az 1946ban újrainduló óvoda vezetője Kovács Jánosné sz. Török Anna (Nusi néni) volt. Mellette Novotni Anna látta el a dadai teendőket. A később nyugdíjba vonuló Kovács Jánosné után Szigeti Józsefné (Jutka néni) lett az óvodavezető, ma is ő irányítja a Grassalkovich téri óvodát.

1947 júliusa említésre méltó dátum, hiszen ekkortól működik Ecseren a közétkeztetés. A konyha a községi óvoda épületében kapott helyet, felszerelését közadakozás folytán sikerült biztosítani. A tűzhelyet a Majzik család, az edényeket a Szilágyi család ajánlotta fel. A gyermekek étkeztetése a kezdeti időkben térítésmentes volt, később a családok szociális helyzetét figyelembe véve állapították meg a díjakat. A közkonyha vezetője Koczkás Jánosné sz. Jedlicska Katalin volt, akinek főztjére sokan ma is nosztalgiával gondolnak vissza.

A háború utáni neház körülményeket még a csehszlovák-magyar lakosságcsere is nehezítette. A lakosságcserével kapcsolatos elképzelések a csehszlovák kormánykörökben már a háború alatt megszülettek. 1946. február 27-én írták alá a magyar-szlovák lakosságcsere egyezményt. A megállapodást májusban Budapesten, majd Prágában is ratifikálták. Az egyezmény értelmében annyi magyart telepítettek ki Csehszlovákiából, ahány magyarországi szlovák önként jelentkezett Szlovákiába való áttelepítésre.

Részlet az egyezményből:

Az egyezmény biztosítja:
1. Az összes ingóságunkat magunkkal vihetjük (nem 30 kg-os csomagot!)
2. Az ingatlan tulajdonért teljes kárpótlás jár.
3. Csehszlovákia az összes megszerzett jogot elismeri (diploma, nyugdíj, fizetés stb.)

Az egyezmény értelmében felállított áttelepítési bizottság a propagandakampány és a szervezési munka megkönnyítésére 16 körzetet hozot létre. Az ecseri szlovák lakosságot a környékbeli németekkel és a csehszlovákiai magyarokkal ellntétben nem kényszerítették erőszakos módon szülőföldjének elhagyására.

1947-ben Ecseren is megkezdte működését a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság. A csehszlovák szervek a lakosságcsere sikere érdekében igen széleskörű propagandát fejtettek ki, az agitáló csoportok ideológiai és gazdasági előnyők hangsúlyozásával biztatták a lakosságot, hogy térjenek vissza őseik földjére. ("Bratia Slováci! Mat' Vás volá" - Szlovák testvérek! Anyánk hív!) A kitelepítésről pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A helybeliek visszaemlékezései szerint kb. 20-25 család tért vissza az óhazába. Az áttelepülők nagyrésze Pozsony Prievoz nevű kerületében talált új otthonra. Szinte kuriózumnak számít, hogy a volt ecseriek hozzsú évekig egy tömbben maradtak. A visszaemlékezések szerint ekkor került el Ecserről az Almási, Cseri, Greskó, Gubcso, Jáger, Kanyik, Kollár, Kozár, Lilik, Maszló, Murár, Novák, Novoszád, Nyerges, Papp, Pintér, Slehovszki, Szlifka, Szlovák, Szluka, Zamora és a Wesselszki család. Pozsony XII. kerületi temetőjében sétálva sorra jelennek meg előttünk a régi ecseri családok kőbe vésett nevei.

Az áttelepülő szlovák családok helyére csehszlovákiai magyarok érkeztek. Ekkor került Ecserre a Bedecs, Fölvári, Gecző, Jurányi, Krastenics, Kubányi, Marcinkó, Németh, Pozsgai, Renczes, Steer és a Varga család. Az ekkor érkezett családok legtöbbje az évtizedek során szinte teljesen egybeolvadt az őslakossággal. Az ecseri képviselő-testület 19/1946. számú határozata értelmében a Szlovákiába kitelepülők helyébe érkező Csehszlovákiából áttelepülő magyar családokat Ecser község szeretettel és megbecsüléssel fogadta, anyagi erejéhez mérten mindenki támogatását kérte. Az összesített országos adatok szerint 1948 áprilisáig 73 273 szlovák települt át Magyarországról, illetve 68 407 magyart telepítettek át Csehszlovákiából.

1948-ban és 49-ben két, egészségügyi szempontból fontos esemény történ községünkben: 1978-ban alakult a csecsemőápolással foglalkozó ecseri Zöldkereszt, 1949-ben pedig véglegesítették állásában az addig ideiglenes bábaként működő Jóföldi Lajosnét.

Érdekesség, hogy a földműves szövetkezet létesítésének gondolata már 1948-ban megjelent Ecseren, mely el is nyerte a képviselő-testület támogatását, azonban a termelőszövetkezet megalakulása még több mint egy évtizedet váratott magára.

Tartalomjegyzék: I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X, XI, XII, XIII, XIV, XV, XVI, XVII, XVIII

honlapkészítés: dupai