v. A szabadságharctól a II. világháborúig

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Ecserről is többen beálltak a honvédseregbe. 1849 áprilisától 19 napig a magyar forradalmi csapatok bal szárnya Ecser északi dombos részén helyezkedett el, innen irányították a pesti és rákosi ütközetek egy részét. Az ecseri honvédek számáról nincsenek egyértelmű adatok.

Amikor 1849 novemberében Haynau hivatalnokai jelentést kértek a monori kerületi hatóságtól a községbe hazatért volt honvédekről, a jelentés községenként 10-20 hazatért honvédet említ. Ecserről azonban nem közöl adatot: Vecsésen és Ecseren ... az elöljárók állítása szerint olyan egyén, ki a forradalmi táborból visszatérvén náluk tartózkodnék, egy sem találtatik. A jelentés szerint ennek az az oka, hogy az ecserieket és vecsésieket Pestre sorozták be, mint nem helyi illetőségűeket, ezért a két falu elöljáróinak nem volt róluk tudomása. Valószínűbb azonban, hogy a községi hatóságok menteni akarták a megtorlástól a volt 48-as honvédeket, nem jelentettek fel olyan személyeket, akik a helyi írásos nyilvántartásokban nem szerepeltek.

Egy későbbi, 1876-os feldolgozás szerint Ecserről 43-an jelentkeztek nemzetőrnek. Ugyanez a forrás 90 vecsési, 80 gyömrői, 35 péteri, 85 üllői, 298 monori nemzetőrt említ.

Grassalkovich (III.) Antal, az utolsó Grassalkovich herceg csődbejutása után, 1851-ben báró Sina Simon vette meg a gödöllői uradalmat és vele együtt Ecsert is. A Sina család a XVII. század végén került Magyarországra, azon néhány görög kereskedőcsalád közül valók, akik itt rövid idő alatt nagy vagyonra tettek szert a XVIII. század folyamán. A község tulajdonosa, báró Sina Simon rövid idő múlva eladta Ecsert a Szontagh családnak.

Az osztrák önkényuralom idején Ecser község a kettéosztott Pest vármegyének Pest-Pilis-Solt vármegye területére került. Megszűnt a járási beosztás is, és az úgynevezett monori "Bezirkhauptmann" alá tartozott.

Dr. Borovszky Samu tanulmánya szerint a birtokszabályozás 1852-ben történt községünkben, de ténylegesen csak az urasági, plébániai, tanítói és jegyzői földek kerültek tagosításra. A plébános részére 48, a tanító és jegyző részére 20-20 holdat és néhány négyszögölt egy tagban adtak ki. Ecser többi lakosa összesen 24,5 másodosztályú egész úrbértelekel rendelkezett, ezenkívül volt a községnek, mint testületnek szintén egy egész úrbértelke. Az illetőség 1-1 telek után szántóföldben és rétben a beltelkekkel együtt 39, legelőben 12 hold 1200 négyszögöllel számolva. Tehát egy egész telek 51 hold volt.

Szántóföldjüket és rétjüket a telkesek dűlőnként osztották ki, a legelőt közösen hagyták, amihez hozzácsatolták a plébános, a tanító és a jegyző legelőilletőségét is. Ennek az volt az oka, hogy a fenti elöljárók tobbi illetősége a legjobb helyen, a kertek alatti dűlőben volt, és a lakosok csak úgy írták alá az egyezséget, ha a legelőt nem ott jelölik ki nekik, hanem az a közösben marad. A zsellérek legelője külön közösben volt, amit később (1875-ben) felosztottak egymás között.

A legrégebbi fennmaradt Ecser községi tanácsülési jegyzőkönyv 1860-ból való.

Ekkor a következők voltak a község elöljárói:

Fontos esemény volt a község vallási életében, hogy 1873-ban közadakozásból új orgonát készítettek az ecseri templom számára, mely a mai naig használatban van. Az orgona belső felületén található okmányszerű írás szövege a következő:

Tudomásul: Ezen díszes, s páratlan orgonát Komornyik Nándor pesti orgonaművész készítette tekintetes László Gusztáv helybéli jegyző úr és jelenlegi kántor, Korilly János szorgalmazása mellett, és ezen orgonát 1873. évi október hó 20-án fölállította és a híveknek átadta. Ez már 109-es műve volt. Ezen orgonát Ecser községe kivetés alapján készítette.
A kórus megnagyobbításához járultak segedelemmel:
1. Pesten székelő Szent László Társulat 100 Forint
2. Váczi Püspök Peitler Antal Öatyasága 150 Forint
3. Szontág Ur, a templom kegyura 50 Forint
4. Helybéli bérlő Khufgnál ... 32 Forint
5. Alulírot régi orgona leválasztásáért 12 Forint
Eszerint az új orgona kerűlt 1.400 Forintba
Kórus nagyobbítása 500 Forint
Összesen 1.900 Forintba
Adjon Isten hazánknak sok ily híres orgonaművészt, sok ily jegyzőt.
Kelt Ecseren, 1873. október 20-án.
Korilly János
akkori kántor

1874-ben a község ismét gazdát cserélt, a Szontagh család eladta birtokát a Banque de Credit Fonciere et Industriel Andreas Dumonceau et Comp. brüsszeli székhelyű belga banknak. A bank által végrehajtott folyamatos birtokeladások eredményeként 1874-ben az ecseri majorsági birtok nagyrésze a lakosság tulajdonába került.

Községünkről szóló részletes leírást először Galgóczy Károly, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja készített 1877-ben a Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye Monographiája című művében. A monográfiában a következőket írja Ecserről:

Ecser, kevés magyarral vegyült tót község. Maglódtól nyugatra 1/a u.p., Vecséstől északra 1/2 mf., a síkságra messze kilátszó szép helyen fekszik. De épültsége szabálytalan, sőt, igen rendezetlen. Házai a templomot és a paplakot kivéve földből vert falúak és zsuptetősek. A hatvanas években szépítő bizottság állíttatott fel: de ez sem volt képes csinosabb és rendesebb építkezést létesíteni.

Közvetlen a nagy síkság és hegyes vidék választóvonalán feküvén valószínűleg e fekvésnek tulajdonítható, hogy itt az úgynevezett pásztás esőzések sokkal ritkábban járnak, mint már csak egy órányira is a határban. A talaj, kevés kivétellel biztos termésű fekete televényes homok.

Főbb terményei: búza, rozs, árpa, zab, kukorica, burgonya és dinnye, melyek egy része eladásra kerül. Kiemelkedő helyen szerepel a burgonyatermesztés, hiszen a főváros közelsége miatt könnyen lehet értékesíteni a városiak számára. A burgonya jövedelme a tisztabúza jövedelmével vetekedett.

Házi szükségletek kielégítésére termesztettek kendert is (innen a Kenderes-Konopnyica dűlő elnevezése). Galgóczy Károly szerint az ecseri emberek szorgalmas földművelők, de a földek trágyázását elhanyagolják.

Az 1870-es évek végén a szarvasmarha-, ló- és sertéstenyésztés jó eredményeket mutatott. A főváros közelsége arra ösztönözte az ecserieket, hogy egyéb terményeik mellett a szarvasmarhatartás termékeit (tej, túró, tejföl) is Pestre szállítsák, melyből jelentős jövedelmük származott. A község kiváló svájci bikákat tartott a szarvasmarha-állomány utánpótlására. A sertéstenyésztésre is nagy gondot fordítottak, a község jó fajtájú kanokat tartott fenn. Ménló Ecseren nem volt, a lovakat Monorra hordták a gazdák fedeztetésre.

A szőlőtermesztés igen csekély volt Ecseren a múlt század végén. A gyümölcstermesztést Orem János plébános ösztönözte azzal, hogy saját telkén faiskolát alapított, illetve a községi faiskolát is felügyelete alá vette, azt új fajokkal gazdagította.

Ecseren munkaerőben nem volt túlkínálat. Földművelésre nemcsak saját határukbaan, hanem a szomszéd határokban is felesben vagy bérlőként vállalkoztak. A faluból napszámosok tömegesen jártak a pesti határba is dolgozni, emiatt helyben nagyon leszűkült és megdrágult a munkaerő, ezért az ecseri gazdák más községekből kerestek napszámosokat.

Érdekes Galgóczy Károlynak az a megjegyzése, miszerint a nagy tömegnél gátolja az előrehaladást az itt különösen a ruházatban elharapódzott fényűzés. Eszerint már ekkor kitűntek az ecseriek máig világhírű népviseletükkel a környező falvak lakosai közül.

A községben nem sok iparos működött. Takácsot, kovácsot és csizmadiát, illetve 2 szatócsboltot említ az összeírás. Korabeli okmányok szerint Ecseren már 1808-ban is dolgozott takácsmester, amikor a környék takácsai (péceli, rákoscsabai, ecseri, monori, gombai) együtt fordultak prvilégiumok iránti kérelemmel a nádorhoz. Arra hivatkoztak, hogy a Dunántúlon Posontul fogva egész Pétsik (Pécsig) mindenütt van a takácsmestereknek privilégiuma, s ennélfogva legényeket és inasokat is tarthatnak. csak nekik nincsen kiváltságuk.

Az 1800-as évek végén Ecseren kevés eladó ingatlan volt, az is helybeli gazdára talált. A házak a környék más falvaihoz hasonlítva drágábbak voltak. Egy földből vert falú, zsúptetős parasztházu 3/4 holdnyi belső telekkel 1500 forint körül kelt el.

Ecser fejlődésében mérföldkő volt a Budapest-Szolnok vasútvonal megépítése. A földek kisajátítása 1881-ben kezdődött meg. A vasút elkészültével új lehetőségek nyíltak az ecseriek számára. Legközelebbi állomás Maglód volt, de így is nagyságrendekkel közelebbh került Ecser a fővároshoz.

A község 1886-ban új iskolát építtetett, mely néhány éve került lebontásra a jelenlegi Hősök parkja helyén. Az iskola építésének költsége 3138 forint volt, melyet a községi pásztorház, kovácsműhely és a faiskolából származó nemes gyümölcsfák eladásából, valamint a lakosság adójából nyertek. A pásztorház eladásából 300 forint folyt be.

A múlt század végén Ecseren az iskolai oktatás szlovák nyelven folyt. Matejka Vilmos plébános 1889-ben "Nábozny vylevy" című szlovák imakönyvet vásárolt a hívek részére. Feljegyzésében megjegyezte, hogy fontosnak tartaja a község lakóinak magyarosítását. Ennek elősegítése céljából vásárolt 90 darab magyar nyelvű imakönyvet a Szent István Társulattól.

Községünk XX. században született lakói már mind beszéltek magyarul, azonban a század első felében még éltek Ecseren olyan idősebb emberek, akik csak szlovákul tudtak.

1888-ban mind a templom, mind a plébánia épülete nagyon leromlott állapotban volt. A templom életveszélyessé vált, mivel keleti falán nagy repedések keletkeztek. 1889. december 15-én a téglák kezdtek hullani a templom boltozatából, így az istentiszteletek tartását azonnal be kellett szüntetni. Matejka Vilmos plébános még aznap beszentelte a községi iskola épületét ideiglenes templom céljára, az ecseri templomot pedig 1889. december 24-én a járási főszolgabíróság végzése értelmében törvényesen bezárták. 1891. szeptember 24-én a torony középen egészen az alapig megrepedt, így a harangokat le kellett venni, és a templom előtt felállított állványra kellett szerelni.

Anyagi gondok miatt csak 1892. szeptember 12-én kezdhettek hozzá a templom helyreállításához. A munkálatok 1893. augusztus 13-án fejeződtek be. A felújítás, melynek összköltsége 6966 forint volt, a következőre terjedt ki: a régi, repedezett boltíveket eltávolították a mennyezetről, a falakat 1 méterrel megemelték, illetve bevasalták. A boltíves mennyezet helyett egyenes, deszkázott mennyezetet alakítottak ki. A régi, magasabb tornyot le kellett bontani. Sajnos, anyagi gondok miatt csak mintegy 1 méterrel alacsonyabb torony épülhetett fel a régi helyett. A belső felújítás során a főoltár, a kép és a keresztkút került renoválásra. Érdekesség, hogy a 7894 forintért csináltatott 24 új padból 5 padot Zsilinszki Mihály és Harazin János fizetett egy fogadáson nyert pénzből.

Dr. Borovszky Samu millenniumra készült Magyarország Vármegyéi és Városai című könyvében így jellemzi az 1896-os ecseri állapotokat:

Ecser nagyközség a monori járásban 267 házzal és 1500 lakossal, kik tótajúak, de erősen magyarosodnak. s római katolikus vallásúak. Postája helyben van, vasúti és távíró állomása Maglód." Az ecseri képviselő-testület 1899-ben határozott az elem iskola elvégzése utáni gazdasági ismétlő iskola felállításáról.

Nagyon fontos döntés volt az ecseri képviselő-testület részéről 1899 májusában a helyi tűzoltóság megszervezése, a szükséges tűzoltószertár a község főutcáján, az úrbéri korona irányában lévő közkút mellett lévő, s minden oldalról szabadon álló, s könnyen megközelíthető nagy községi téren építtessék föl. Az épület favázzal, barakkszerűen épült, a favázat téglával töltötték ki.

1900-ban országos rendelet utasítottak a községeket, hogy nevüket vizsgálják felül, és amennyiben nem egyértelmű a község elnevezése, változtassák azt meg a postai és forgalmi zavarok elkerülése végett. Ezzel kapcsolatban az ecseri képviselő-testület a következő határozatot hozta.

A községi képviselőtestület ezennel elhatározza, hogy a községnek mostani "Ecser" elnevezését továbbra is megtartja, s csak annyiban kívánná módosítani, hogy a községi névtárban a község neve mellé melléknévül "Pest megye" tétetnék, mivel gyakor esetben a magán és hivatalos küldemények a Heves megyei "Ecsed"-re küldetnek, s kerülő úton érkeznek Ecserre.

Ekkor már a lakosok száma 1145 fő volt, amelyet az 1901. évi országos népszámlálás előkészítéseként az év elején tartott helyi népszámlálás adataiból tudunk.

Ecser kulturális életének szempontjából igen fontos indítványt terjesztett elő 1900. júniusában Igó Elek községi jegyző, aki községi népkönyvtár létesítását javasolta. Ezzel kapcsolatban a következő döntés született:

A képvislő testület egyhangúlag elhatározza Ecseren népkönyvtár felállítását, de mivel a község szegénységénél fogva a könyveket nem képes megszerezni, a képviselő testület kérvénnyel fordul a nagyméltóságú m. kir. földművelési minisztériumhoz megfelelő minőségű és mennyiségű könyvek kiadása, illetve ajándékozása iránt a község részére, a szükséges könyvtartó szekrény beszerzési költségét a községi pénztár fogja viselni, könyvtárosul ifjú Szilágyi István esküdt megválasztatik.

1902-ben a már meglévő, de életveszélyes állapotú kántortanítói lakás helyén új kántortanítói házat építtetett a község az "iskolai alapból". (A Canonica Visitatio szerint az iskolai és kántori épületek fenntartása a község kötelessége, míg az oktatás felekezeti.) Az ekkor épített kántortanítói lakás volt a későbbi presszó épülete, mely a közelmúltban került lebontásra. Az épület leírása alapján a kántorlakást egészen ki az útczára, az iskola útczai falával egy irányban kellett felépíteni. Az építkezés időtartamára Laffeurse Ede kántortanító számára a község bérbe vette Klein Vilmos házát havi 10 koronáért.

Egészségügyi szempontból fontos fejlemény volt községünk életében, hogy Ecser 1900. szeptember 11-én kivált a maglódi szülésznői körből, és maga tartott okleveles szülésznőt. Az első szülésznő Herpai Sándorné volt. Fizetése a községi pénztárból 80 korona volt, plusz minden szülés után 1 kenyér és 1 szakajtó liszt. A község 1902. szeptember 28-tól alkalmazta Szikora Julianna okleveles szülésznőt. 1903-tól Füstős Mihálynét, majd 1905. augusztus 1-től Jóföldiné Krajcsi Mária kerepesi lakos töltötte be Ecseren ezt az állást. Ő hetven éves koráig bábáskodott, majd Farsang Pálné vette át tőle a szülésznői feladatokat. A képviselő-testület 1906. július 29-én kelt határozatával döntött községi járványkórház létesítéséről. E célra a tűzoltószertárhoz egy helyiséget építtettek. A római katolikus temetőben lévő rossz állapotú boncoló hullaház helyett újat építtetett a község, ugyancsak 1906-ban. Községünk egészségügyi fejlődésének fontos lépése volt 1909-ben az új orvosi kör megszervezése Maglód és Ecser községekből maglódi székhellyel.

Szociális intézkedésekkel segítette lakóit községünk már a század elején. Ennek mintaértékű példája, hogy 1904 májusában a falu koldusa, Szabó József magas kora és leromlott egészségi állapota miatt koldulással már nem tudta magát fenntartani, ezért megfelelő ellátásáról a község gondoskodott. Ugyancsak községi ellátásban részesült 1906 májusától Kanyik Júlia apátlan-anyátlan árva. Gazdasági szempontból érdemes megemlíteni: a község jövedelemre tudott szert tenni azzal, hogy a határának egy részén kialakított vadászati terület bérleti jogát a budapesti illetőségű "Róka-falka" vadásztársaság részére átadta, illetve 1904-ben továbbra is meghosszabbította.

1907-ben a községi képviselő-testület a vasút alatti átjáró (mai Zrínyi utca vége) kiszélesítéséről, vagy egy sorompóval ellátott fenti átjáró létesítéséről döntött, melynek marhahajtó út céljaira is megfelelőnek kellett lennie.

1908 februárjában Pintér József képviselő indítványt intézett a községi képviselő-testülethez, mely abból állt, hogy a képviselő-testület Ecser község nevében intézzen kérvényt a Magyar Államvasutak Igazgatóságához az iránt, hogy az 1908. évre tervezett vasúti építkezésekkel együtt Ecseren egy rendes kitérő állomást, vagy legalább egy kitérő vágányt létesítsen a MÁV. A képviselő-testület az indítványt elfogadta és továbbította, azonban az ecseri megállóhely létesítésére még pár évet várnia kellett a községnek.

1908. október 15-én a járási főszolgabíró elrendelte Ecseren községi kisded-óvoda felállítását, a költségekre 3% lakossági óvodai adó kivetését rendelte el. A képviselő-testület egyhangúlag visszautasítottak ekkor az óvoda létrehozását, mivel nem kívánták pótadókkal megterhelni a lakosságot. 1910-ben azonban döntés született óvodaépület építéséről. A döntés értelmében az iskola és a kántorlakás előtt lévő üres községi telken építik fel az óvoda épületét állami segítséggel, kölcsönből. Az építkezés azonban a döntés ellenére még évekig késett, az állami kisdedóvoda szervezése csak 1924 szeptemberében történ meg.

1908-ban helyhatósági képviselő-választásokat tartottak,

melynek során községünk képviselői és elöljárói a következők lettek:
Zsilinszki Mihály községi bíró
Sz. Pintér József
Sz. Pintér János
Blazsek István
Illés Mihály
Illés József
Harazin József
Blazsek János
Merczel Mihály
ifj. Szilágyi Ferenc
Merczel János
ifj. Szilágyi István
Merczel Ferenc
Szlifka András
Sztarahorszky János
Merczel András
Metz József
Bencze István

A község infrastruktúrájának fejlesztése iránti igény már 1909-ben jelentkezett, az Ecseren működő Országos Gyermekvédő Liga fiókintézete már ebben az évben kérte a telefon bevezetését. A Budapesti Posta és Táviroda Igazgatósághoz beadott kérelemben legalább 3 igénylő megnevezése volt szükséges, ezért csatlakozott az igényléshez az ecseri községháza, illetve a maglódi Herbacsek Ármin fiókkörlet is. A későbbiekben a felmerülő magas kölstségek miatt ideiglenesen elállt a telefonigényléstől mindhárom igénylő, azonban pár évvel később, 1914-ben már működő telefonnal rendelkezett községünk.

Az Országos Gyermekvédő Liga 40 gyermek részére biztosított otthont. A korabeli viszonyokhoz képest modernül berendezett épület volt a Széchenyi utca 20. számú ház, mely ma is eredeti formájában áll. Az igazgatón és a tanítónőn kívül két felügyelőnő ügyelt a gyerekekre. Az igazgatónő 1917-től Bodolay Ilona volt, a tanítónő Dreskó Etelka. Bodolay Ilona sírja az ecseri temetőben található, rajta márványtábla hirdet, hogy ő vezette az ecseri szeretetházat.

1911. július 8-án enyhe földrengés volt. A földrengés során keletkezett anyagi károk nem voltak jelentősek, azonban a templom renoválását már nem lehetett tovább halasztani. A régi temető akácfáinak értékesítése és gyűjtés folytán befolyt pénzből még 1911-ben megújult a templom. A felújítás során a bejárati nagyajtót illetve a sekrestye ajtajait, valamint a torony és a kórus feljárati ajtaját kicserélték, külső és belső festést hajtottak végre az egész épületen. Ugyanekkor burkolták a templom padlózatát is.

Az 1914-ben kitört világháború már az első évben éreztette hatását községünkben. Novembertől a háború tartamára kötelezték a lakosságot éjjeliőr-szolgálat teljesítésére. Ezzel párhuzamosan polgárőrséget szerveztek, melynek csupán 4 tagja volt.

1914. decemberében Hartman Zsigmond és Hill Mihály mészárosok katonai bevonulása miatt a község húsellátása bizonytalanná vált, ezért a képviselő-testület a csázsári és királyi katonai élelmezési raktár paraancsnokságához sürgős kérelmet intézett, hogy a mészárosok közül az egyiket közérdekből szabadságoltassák.

A háború folyamán az ecseri templom három harangja közül az egyiket elhurcolták hadi célokra.

1916-ban az élelmiszer- és zsírhiány miatt a fővárosban a vidékiek nem kaphattak zsírt. Az ecseri képviselő-testület elhatározta, hogy azoknak a lakosoknak, akik szegénységük miatt nem tudnak sertést vágni, a község vesz, levág és értékesít sertéshúst illetve zsírt méltányos áron.

Ugyanebben az évben az ecseri képviselő-testület kérte a Királyi Posta és Távirda Igazgatóságnál a községben lévő postaügynökségnek IV. osztályú postahivatallá való átszervezését.

Az 1919-es kommunista hatalomátvétel után a Forradalmi Kormányzótanács rendelete alapján falusi munkástanácsi választásokat tartottak Ecseren is. A tanácsba a 15 legtöbb szavazatot kapott fő került:

Krommer Béla
Gattyán János tanácselnök
Direktórium:
ifj. Szilágyi Ferenc (Vecsési út)
ifj. Szilágyi Ferenc (Fő út)
if. Gattyán Mihály
Merczel András
Hill Mihály
ifj. Sarkadi Sándor
Greskó Antal
Murár József
if. Teleki András
Nyerges Márkus
Horinka Pál
Raitz József
Tanács István
Póttagok:
Béres János
Sz. Pintér József
Szántai Mihály
Turcsik János
Hatlaczky István
Szlivka János

Később kifogásolták, hogy az ecseri kirektóriumba nem csak a szegényebb rétegekből választottak tagokat, illetve, hogy néhány korábbi képviselőú is helyet kapott a tanácsban. A tanácshatalom idején készített felmérések szerint a megyében Ecser a tejhozam területén az egyik legjobb község volt 142 tehénnel.

1919 őszén a visszatért régi képviselő-testület 400 korona jutalmat szavazott meg Szlivka Jánosnak, aki a háború alatti román megszállás idején tolmácsolásával értékes szolgálatot tett Ecsernek.

A háború után csak lassan tudott visszatárni a község élete a megszokott kerékvágásba. Képviselő-testületi döntés alapján legkésőbb 1920. január 15-én újra meg kellett nyitni az iskolát, a szükséges tüzelőt pedig be kellett szereznie a községnek eddig az időpontig.

1923-ban döntött a község arról, hogy emlékművet állít a világháborúban hősi halált halt ecseri katonáknak. Eza az emléktábla ma is megtalálható a katolikus templom főbejárata fölött.

1925-ben készült a templom jelenlegi pala fedésű teteje 23 millió korona költséggel, majd 1933-ban a templom renoválására került sor 2000 pengő költséggel.

Az ecseri Levente-Egyesület 1925. március 15-én alakult. 1929-ben a Dolinka mellett jelöltek ki gyakorlóteret az egyesület számára, illetve a régi szeszfőzde épületét átengedte a község Leventeotthon létesítésére.

1928-ban sok környékbeli települést megelőzve nyílt Ecseren mozi Maszló József kocsmáros üzemeltetésével. A községi képviselő-testület egyhangúan támogatta a mozi létesítését:

A 8454/1920. II. számú kormányrendelet kibocsájtása óta Ecser község rohamos fejlődésnek indult, úgy, hogy a lakosság lélekszáma, a települési viszonyok az intelligensebb és kultúrigényű lakosság, a fokozott érdeklődés és a rentabilizálás egy állandó mozgófényképüzem létesítését indokolttá teszik.

Az első nagy infrastrukturális beruházást 1930-32 között hajtották végre Ecseren. Ekkor került bevezetésre községünkben a villamosáram, amelyet Rákoskeresztúrról kapott a falu.

1936. decemberében megdöbbenéssel értesült az ecseri képviselő-testület a belügyminisztertől kapott leiratból arról a tervről. hogy Ecser és Maglód községeket egyesíteni kívánják. Az ecseri képviselő-testület azonnal tiltakozását fejezte ki a belügyminiszternél, hivatkozva arra, hogy a két falu esetleges egyesítése folytán a jelenleg is fennálló különbségek és problémák csak tovább mélyülnének. Tiltakozásukban hivatkoztak a két község lakóinak vallási eltérésére, ami miatt a lakosok nem is házasodnak egymás között, illetve a két falut elválasztó mély volgyre, megy az egyesítés esetén a községek egybeépülését is akadályozza. A fenti indokokra való tekintettel a belügyminisztérium elállt Ecser és Maglód egyesítésétől.

1937. áprilisában helyzeték üzembe Ecseren az első nyilvános telefont, melyet már évek óta kérvényezett a község.

Ecser egészségügyi fejlődésének fontos lépcsője volt a Maglóddal közösen megszervezett Csecsemő- és Anyavédelmi Szolgálat, mely 1938. decemberétől kezdett működni községünkben.

1939. novemberében tűz ütött ki az ecseri templom sekrestyéjében. A régi - műemléki értékű - arannyal, ezüsttel hímzett miseruhák és könyvek a tűz martalékává lettek.

Az 1939-es népszámlálás szerint községünk lakossága ebben az évben 1855 fő volt.

Szomorú fejezete lakóhelyünknek a II. világháború. Sokan a harcmezőkön, mások polgári áldozatként vesztették életüket községünk lakói közül. Számos ecseri katona többéves hadifogság után térhetett csak haza.

A háború alatt, de főleg az 1944. végi juhállási ostrom idején sok lakó- és középület megsérült. A római katolikus plébánia az ostrom alatt kórházként funkcionált. A plébános holmiját széthurcolták, a paplak kerítését teljes egészében elpusztították. A templom két aknatalálatot kapott, az összes ablak kitört. Ugyanígy a tanítói lakást is aknatalálat érte. Az iskolában is nagy károk keletkeztek az ostrom alatt. Az összes ablak- és ajtóüveg kitört, az épület teljes kifosztásra került. Az óvoda épületét istállónak használták a katonák. A falu polgári lakosait közmunkára kötelezték: mosni, főzni, takarítani kellett az iskolában, a szeretetházban és a családi házaknál elszállásolt orosz katonákra.

Ecseren volt a szálláshelye a magyar származású Steinmetz Miklósnak, a Vörös Hadsereg kapitányának is, aki 1944 decemberében fehér zászlóval, parlamenterként akarta a körülzárt pesti német hadak parancsnokságának átadni a II. Ukrán Hadsereg megadási felszólítását, de kocsija Vecsés határában aknára futott. A kapitány holttestét az ecseri templom keleti falának tovébe temették, majd a háború végeztével ünnepélyes keretek között szállították el. Ecseren márványtábla jelzi ittartózkodásának helyét.

A háború alatt az ecseri zsidó családok sem kerülhették el a zsidótörvények következményeit. A község gazdasági életében korábban is fontos szerepet játszottak az itt élő izraeliták, az 1920-as népszámlálás 12 izraelita vallású lakost említ. A visszaemlékezések szerint a Garzó család vegyeskereskedése, a Neumann család fűszerüzlete, Hartmannék hentesboltja és Kleinék pésége szolgálta az ecseriek ellátását. Községünkben élt a Brandt, a Wertheimer és a Freibayer család is. A nyilas hatalomátvétel következtében egyik család sem kerülhette el a deportálást, közülük szinte senki sem tért vissza.

A juhállási harcokban elesett katonákat a front elvonulása után a faluba szállították. A községháza melletti parasztház hosszú verandája megtelt a különbözőő nemzetiségű katonák holttesteivel. Azonosításuk után kerülhetett sor temetésükre. Az ecseri temető rendezésekor a 90-es években exhumálták ezeket a katonasírokat. Az idegen katonák földi maradványainak újratemetését saját országuk intézte, a községünk határában elesett 27 magyar honvéd pedig közös sírban nyugszik az ecseri temetőben.

Páratlan értékkel bíró emlékként maradt ránk az ecseri Fazekas Ferencné sz. Illés Ilona naplója, aki 1944 márciusától 1945 májusáig jegyezte a háborús fejleményeket, illetve a falu életével kapcsolatos eseményeket. Naplóját olvasván községünk II. világháborús múltja elevenedik meg előttünk. A hiteles feljegyzés szövegének olvasása közben átérezhetjük, hogy helyi szinten mit jelentettek az ecseriek számára a háború borzalmai.

1944

Március péntek 11 óra (bombázások).

Április 3-án napaal 10 óra 15 perctől 2 óráig és 21 órától 24 óráig bombázás Budapesten sok áldozattal. Ecserről Turai János, 45 éves.

Április 8-án nagyszombaton 21 óra 40 perctől 1 óra 12 percig bombázás Budapesten.

Április 9-én 21 óra 40 perctől 12 óráig riadó Budapesten.

Április 12-én éjjel 11 órától 1 óráig és 2 órától 4 óráig bombázás Budapesten.

Április 13-án reggel 11 óra 15 perctől 2 óra 10 percig Budapesten zavaró repülés. Erős légi csata és bombázás Ecser-Vecsés között. Legalább 3 ellenséges repülőgépet lelőttek. Sok angol halott.

Április 14-én nem aludtunk egész éjjel. Hajnalban 5 órakor hírek, a bombázás messze volt.

Április 15-én egész éjjel zavaró repülés. Éjfél után aludtunk el. Nappal is zavaró repülés volt.

Április 13-án Rákoshegy nagyon sok bombát kapott. Apu jelen volt, 14 halott. Rákoshegy, Ecser, Vecsés között nagy légiharc. 7 db amerikai és angolszász repülő esett áldozatul 8-10 halottal.

Április 16-án 21 óra 40 perctől Budapesten légoltalom, erős bombázás, nagy tüzek látszanak Vecsés és Pest felé. Éjfél után aludtunk el, de a veszély fennált talán 4 óráig is. Bomba érte Vecsést, Pesterzsébetet, Kispestet és Csepelt is.

Április 17-én nappal 11 órakor zavaró repülés.

Április 18-19-20-21-én csend.

Április 22-én délután zavaró repülés.

Április 23-án délután repülők elhaladását figyeltük. A légelhárítók állandóan lőttek. Körülbelül 12 óra 20 perckor ellenséges repülő nagy magasságban nagy füst- vgy ködsávot húzott éppen a házunk felett. Éjjel újból 11 órakor zavaró repülés, várjuk a fejleményeket, figyeljük a rádiót. Egyszer csak közeli csattanások, robbanások. Pillanatok alatt bent voltunk az óvóhelyen, mezítláb, hálóingekben. Csak később merészkedtünk kimenni, felöltözni, cipőt húzni. A repülők felettünk zúgtak állandóan. Egy vagy kettő.

Április 27-én éjjel 10-12 óráig riadó.

Április 30-án nappal riadó.

Május 3-án ájjel B-pesten sok helyen bombáztak 12-től 2 óráig. Május 3-án nappal is riadó volt.

Május 10-én éjjel 11 órától fél 1 óráig riadó. Budapesten sok helyen bombáztak. Nappal is riadó volt. Fölöttünk nagy ágyútüzek.

Május 12-én éjjel 10 órától fél 12-ig sötét éjszaka, alig találtunk az óvógödörbe. Csak a német (bofore) adott le egy pár lövést, egyéb nem történt.

Május 19-én éjjel 11 órakor riadó volt 12-ig. Hajnalban újból zavaró repülés. Feltehető, hogy ugyanazon gépek visszarepültek.

Május 21-én éjjel zavaró repülés (bombázás). 2 órakor újból zavaró. Vecsés, Lőrinc riasztott. Zavaró repülés majdnem minden nap.

Június 2-án angolszász repülők bombázták Szolnokot, Miskolc, Szeged, Karcag és több kisebb helységet (nagy anyagi és életkár.)

Június 12-én angolszász repülők bombázták Nyugat-Magyarország egyes részeit (nevezetesen Almásfüzitőt).

Június 14-én Budapest dél-nyugati részének bombázása angolszász repülők által. Nagyvásár-csarnok, olajfinomító, Shell olajgyár, Abertfalva, Hév-telep és még sok-sok más. Én az Öregszőlőben voltam, onnan nagy tüzeket és füstöt lehetett látni.

Június 16-án légoltalom, Győr-Komárom bombázása.

Június 25-én vasárnap éjjel fölöttünk elhúztak gépek, Pestet bombázták éjjel 12 órától (József krt, Ráday u, Rákóczi csarnok, Garay u, Újpest stb.)

Június 26-án reggel riadó, délután riadó, este zavaró.

Június 27-én riadó 11 órakor reggel. Felettünk rengeteg gép vonult el, rettenetes pillanatok. Én a szőlőben voltam, nem jöttem haza, a bódéban kerestem menedéket ágy alá bújva. Három hullámban rengeteg gép nagy zúgással elvonult. Az egyik gépről géppuska lövés Győri kovács házát érte. Pest felől nagy füst észlelhető, látható, Keleti pályaudvar, Kerepesi temető bombázása. A temetőben maglódi asszonyok bomba által meghaltak. Horinka Józsi felesége és még többen.

Június 29-én éjjel riadó.

Június 30-án pénteken negyed tízkor légiveszély, később riadó. Rákospalotát bombázták. Gattyán nénivel az Öregszőlőben voltam, három órán át az árokban voltunk, fölöttünk húztak el a gépek. Délután 1 órakor újból riadó, de nem lett komoly bombázás.

Július 2-án már 6 órakor légiveszély, 10 órától 12-ig riadó. Ellenséges gépek százai húztak fölöttünk el a Ferihegyi reptér felé. Ecser-Vecsés határában sok bombát dobtak le. Rengeteg lovat agyonbombáztak. Vecsési embereket, és Ferihegyen zsidó munkaszolgálatosokat értek a bombák. Budapest sok-sok részét érték az angolszász repülők bombái. Uzsoki kórházat, Millenneumi emlékművet, Tizes helyőrségi kórházat, Béresék magtárát, Nyugati pályaudvart, külső Váci utat, és még sok helyet. 54 ellenséges gépet lőttek le.

Július 3-án Budapesten légiveszély 11 órától 12-ig. Szegedet is bombázták. 300 gép éjjel Budapesten zavaró repülést folytatott 11 órától háromnegyed 12-ig. 12-től újból zavaró.

Július 14-én riadó Budapesten. 600 gép. Lőrinc, Szemere-telep állomása stb. bombázva.

Július 27-én Nagy Budapest déli részét bombázták. Körülbelül 7-800 gép repülte át a légteret Csepel és Ferencváros fölött. Sok gépet lehetett látni felettünk elvonulni.

Július 30-án a délelőtti órákban angolszász repülők bombázták Csepelt és környékét. Körülbelül 700 gép. Július 31-én riadó 3 órán át délelőtt. Bombázás a Dunántúlon.

Augusztus 1-én egész nap és éjjel zavaró repülés, éjjel bombázás is volt a zavaró repülésből.

Augusztus 2-án riadó 11 órától. Fölttünk repültek el a gépek Ferihegy felé. Ferihegy felöl nagy tüzeket, nagy füstöt láttunk. Ilyen közel még nem éreztük a bombázást.

Augusztus 20-ig is több zavaró-riadó.

Augusztus 20-tól minden nap éjjel-nappal riadó, zavaró egész nap, hajnalban is.

Szeptember 5-én délelőtt többszáz gép délről széles kiterjedésben látszik. Budapesten több helyen bombázás (Műegyetem, Horthy Miklós híd, összekötő híd, Újpesten a hajógyár stb.)
Ecser határában a vecsési dűlóben 2 db nagy bombát dobtak le, rettenetes látvány. Kukorica, krumpli, tök mind leégve a földig egy húszméteres körzetben.

Szeptember 11-én hajnalban 3 órakor riadó. Nagy bombázás volt hallható.

Szeptember 13-14-15-én az eddigi bombázás legborzalmasabbikának egyike. Éjjel fölöttünk két óra hosszat lőttek, közben bombákat szórtak Maglód, Vecsés és a többi környező falvakra, de a legtöbbet Budapest kapta.

Szeptember 16-án nappal is, éjjel is hol veszély, hol zavaró repülés.

Szeptember 17-én nappal 10 órától 1 óráig riadó. Vagy nyolcszáz gép fölöttünk vonult el elég csendesen, de Rákos, Kőbánya, Városliget, Margitsziget, Újpest, Palota olyan bombázást kapott, amilyen még eddig nem volt. 5-6 nagy tűz még este is jól kivehető volt, azonfelül még B-pest több részén nagy tüzek voltak. A rákos állomáson még este 6 órakor is nagy robbanások voltak.

Szeptember 18-án délelőtt 10-től 1 óráig többszáz gép fölöttünk repült el több bombát dobva a környékre, többek között a falura is 3 darabot. Kettő robbant, az egyik nem. Éjjel ismét 8 órától riadó 12-ig. Nagy légicsata, bombák, sztálin-gyertyák megvilágították a légteret. Kistarcsa, Csömör és a környező falvak sok bombát kaptak. 18-án ugyanolyan nagy tüzek keletkeztek a bombázás alkalmával, mint 17-én (Rákos, Kőbánya, Soroksári úton az olajgyár stb).

Szeptember 19-én újabb nagy bombázás nappal is. Éjjel fölöttünk vonultak el. Ecser felett több sztálin-gyertya égett, egy lezuhant és épségben maradt. Két bomba is esett, egyik a footbalpálya előtti földeken, a másik Sztancsik Józsi kertje, illetve Murárák kertje végében. A pincében apuval vártuk, hogy már ránk szakad, a pinceajtót kivágta a légnyomás. Mindenütt nappali világoság. Egy repülőgép Maglód határában zuhant le, visszarepülésben Ferihegyre (magyar gép). Két pilóta megmenekült, egy meghalt.

Szeptember 20-án nappal ismét támadták az oroszok a fővárost. Nagy bombázás érte B-pestet végig a Duna mentén (Műegyetem környéke). Este riadó, de Pestig nem jöttek, észak-keleten bombáztak.

Szeptember 21-én riadó. Észak-keleti városokat bombáztak, éjjel itt nem volt riadó.

Szeptember 22-én nappal riadó, itt nem volt semmi. Éjjel veszélyjelzés.

Szeptember 23-án nappal zavaró.

Szeptember 24-én délután zavaró. Pihenés egész október 1-ig.

Október 3-án riadó, azután már minden nap.

Október 12-13-14-én nagy bombázás a Dunántúlon, Győr, Székesfehérvár stb.

Október 15-én nagy esemény. A magyar kormány fegyverszünetet kért, Moszkva elfogadta. Történt 1944. október 15-én délelőtt 11 órakor, amikor beolvasták a rádióban a Kormányzó Úr szózatát a magyar nemzethez, amelyben többek között azt mondotta, hogy nem lát semmi kedvező fordulatot, csak hiábavaló vérontást. Ezért elhatározták, hogy fegyverszünetet kérnek, mert már az egész világ látja, hogy a német ezt a háborút már elvesztette. Ez nem soká tartott. 6 órakor a rádióban közölték az új honvédelmi miniszter nevét, Vörös I. vezérezredes. amely szerint a beolvasott fegyverszünetet ne értsék félre, honvédeink nem teszik le a fegyvert. Csak fegyverszüneti tárgyalások vannak, és minden oldalon tovább folytatják a harcot. A későbbi órákban kihirdették, hogy Szálasi Ferenc, a Hungarizmus vezetője átvette az ország kormányzását.

Október 16-án nagy zsidó-nyilas összecsapás.

Október 17-én riadó. Bombázás a Dunántúlon.

Október 21-én riadó kétszer, 10-12-ig és fél 3-tól fél 4-ig.

Október 26-án 9-től fél 12-ig riadó. Nagy bombázás Pesten (Corvin Áruház). Felettünk sok gép vonult el nagy elhárító tűz között. Borzasztó élmény, Maglódon egy ház telitalálatot kapott. Egy néni meghalt és több sebesülés történt. Több házat és úttestet megrongált a bomba.

Október 29-én reggel 8 óra körül sem zavaró, sem riadó nem volt jelezve. Egy német jelzésű gép húzott el Maglód felett, egyszer csak kezdte a bombáit oldani. Hétfőn ismét jöttek gépek, de riadójelzés alatt. Ugyancsak abban az irányban kezdték szórni a bombákat, több halott és sebesülés történt. Egy kisgyermek az udvaron játszadozott, azt ott érte a szilánk és meghalt. A 3 éves Fabók kislány volt az. Kilenc bombát Ecseren is elszórtak a földeken.

November 2-án nagy izgalom, közeledik az orosz! Katonák voltak a faluban vegyesen. Gyorsan pakolni és visszavonulni.

November 3-án úgy a német, mind a magyar katonák elhagyták községünket, csak robbantó részleg maradt vissza. Egész nap és éjjel állandó ágyúzás közelről, vagy hat kilométerről. Vecsés felett abban az irányban több nagy füst volt látható. Egész éjjel a pincében aludtunk. Vecsést elfoglalták.

November 4-én reggel újból csak ágyúzásra ébredtünk. Egész nap ágyúzás mindkét részről. A Vecsés felé vezető országúton sok az ágyú. A Mária fát kivágták, itt is német ágyúk voltak sorba felállítva. Kenyeret sütöttem délután, a pékségben rengeteg asszony volt. Itt-ott becsapódások, reng minden. A templom előtt, Illés Janiék lakása előtt, a bútorukat tönkre tette, az ablakot kivágta, úgy hatolt be a lakásba, Merczel szódás udvarába, az asszony halva maradt az udvaron.

November 5-én vasárnap egész nap ágyúzás és egész éjjel semmit sem aludtunk, lent voltunk a pincében.

November 6-án hétfőn gyengébb az ágyúzás, de éjjel keveset aludtunk. Őrmesterünk a hálószobában aludt, 6-án végleg elment Pesterzsébet irányába. Német katonák autókkal az udvaron szintén várják a parancsot: előre-e vagy hátra. Ma 6-án szintén dolgoznak az ágyúk, Maglódról lövik Vecsést. 5-én kidobolták, hogy a honvédelmi miniszter úr parancsára mindenki hagyja el a községet, Csaba, Kistarcsa irányába menjünk. Később még súlyosbodott a helyzet. Minden 14 évtől 60 éves korig lévő férfi 8 óráig köteles a községet elhagyni. Ma, november 6-án még mindig függőben van, hogy a férfiakat kényszerítik-e az eltávozásra.

November 7-én végre itthon maradhattak és nem kellett nekünk sem elmenni, de a helyzet nem javult, csak annyiból, hogy 8-án a németek zöme elhagyta falunkat és az ágyúzás megszűnt reggelre. Csak itt-ott egy dördülés.

November 9-én már a kora reggeli órákban nagy ágyúzás volt. Reggel az ágyúzás olykor elcsendesedett, úgyhogy 9-én éjjel már a szobában aludtam. Elég csendben telt el az éjszaka.

November 10-én szintén csend volt, egy-egy sorozat ágyú eldördült, de éjjel a szobában lehetett aludni.

November 11-én szombaton szép napos idő volt (mert ezelőtt három naig állandóan esett és a vecsésiek ebben az időben menekültek Ecserre, Csabára, ki hová). 10 óra, még csend van. Egész nap csend. Másnap vasárnap 12 óra, még mindig csend. De éjjel már erős ágyúzés volt.

November 13-án hajnalban a zörgés csak fokozódott. Egész nap a pincében voltunk, este 5-ig erős ágyúzás hallatszott, de a lövések különböző zaja is belevegyült.

November 14-én csendesült ugyan az idő, de az oroszok most Gyömrő felől törnek erősen. Német, magyar katona vegyesen rengeteg van a faluban. Az eső esik, estére csendesül az ágyúzás.

November 15-én az eső eláll, a harci zaj már megszokott, különféle lövések zaja zúg.

November 16-án még mindig egyforma moraj mindenfelől, de nem borzasztó. Rengeteg a katona mindenfelé. Harckocsik, ágyúk rengetege özönlik falunkba és keletre lejjebb. Azt mondják, nagy támadásra készülnek.

November 17-én elég tűrhető a helyzet, a készülődés egyre tart. A mieink ritkán de állandóan ágyúznak. Este elég csend volt, de éjfél után erősbödött az ágyúzás.

November 18-án még nappal tűrhető, de délután és este már mindkét részről megkezdődött a támadás. Az orosz olyan pontosan szórta az aknákat a falura, sok anyagi kárt és életkárt okozva. Az egész falu népe pincékbe húzódva várta, hogy mi lesz velünk. 18-án estétől 20-ig állandó ágyúzás, bent a faluból borzasztó zaj. Az orosz csak ritkán, de állandóan szórta az aknákat, ami hasonlít a bombázáshoz, de annál még rosszabb. Mert a repülőzúgáskor már sejtjük a bombát, de az akna egy csendes irányból jőve csak egy száz méterre tőlünk erős süvítést hallatt. Akkor már az embernek nincs ideje menekülni. Így az idő nagyobb részét pincében töltjük, némi fedezék reményében, életünket védve.

November 20-án hajnalban az ágyúzás nem szűnik, nagy köd ereszkedik. Nappal tűrhető csend, egy-egy ágyúdörgés. Estefelé dobolják: általános kiürítés. Egyelőre várunk egy napot. Éjjel ágyúzás, aknázás.

November 22-én egész nap tüzelés mindkét részről. A kiürítési láz még mindig nyugtalanít.

November 23-án minden férfi baltával köteles megjelenni a megjelölt helyen. Ettől függ a falu kiürítése. Az összes férfiak drótakadályt építenek, az összes utakat szegélyező fákat kivágták és nagy erővel folyik az akadályépítés nagy ágyúzás, aknázás közepette. Apu kénytelen munkahelyét elfoglalni, különben bevonultatják. Délután hazajött, nagy ágyúdörgést hallott innen. Főleg a kiürítés miatt azonnal a községházára ment, de az összes férfiak is. Nem fogadták el a kiürítést, bár lelövéssel fenyegetik az egész falut. Éjjel álmából zavarják esős időben a drótakadályt kihordani a Juhállásra gyalogszerrel. Egész éjjel ágyúztak, különféle lőfegyverek zúgása belevegyült.

November 24-én esős idő, a drótakadályt toább folytatják. Ágyúzás, aknázás éjjel-nappal, de ritkábban.

November 25-én ködös reggel. Egyegy ágyú és aknazörgés hallatszik, azonban délután fél 3-tól 4 óráig olyan az ágyúlövöldözés, amilyen még nem volt a környékben. Maglód felé lőttek, az orosz támadott, visszavetették. Éjjel olykor ágyúlövés.

November 26-án aránylag elég csend volt, az ágyúk nem szüneteltek. Délután ismét a kiürítés veszélye zörget.

November 27-én nagy a mozgolódás, a kiürítés komoly. Kidobolták, hogy 28-án reggel 8 órára kezdetét veszi a kiürítés, Rákosligetre irányítanak. Kedvezmény! Az 50 éven felüliek és a 12 éven aluliak maradhatnak. Az akna, az ágyú az úgy szól, mint eddig.

November 28-án német katonák és magyar határvadász minden házhoz bemegy. Hol illedelmesen, hol gorombán távozásra szólítja a ház népét. 28-án este még senki sem mozdult helyéről. Illetve mozdultak, nappal átment a másik utcában lakó rokonához és este visszament, kis holmiját hátán vive. De 29-én 10 órára egy lélel se legyen a faluban, akire a kiürítés vonatkozik. 8 órakor megjelennek minden háznál és erélyesen távozásra kényszerítik a népet. Kimennek a határba és estére visszatérnek. Hogy meddig...?

November 30-án újból megkezdték a népűzést a faluból. Mi is becsomagoltunk, vártuk, milyen szigorral jönnek, az szerint távozunk. Nem jött a razzia! Nyugodtam lefeküdtünk, mert az idő igen csendes ahhoz, hogy itt az első vonal.

December 1-én már igen meleg az idő. Nem ágyú vagy lövésektől, csak a kiürítés rettenetes borzalmától. Maglódról már űzik a népet. Hol talicskán, tragacson, kézikocsival, nagyritkán lovaskocsival menekül a nép, Rákosligetre zavarják. Összeterelnek vagy 300 embert, azt 5 határvadász csendőr kíséri, hogy vissza ne szökjenek. Ezek csak hátukon hoznak kis batyut, vgy gyereket. Siralmas helyzet. Látva ezt a helyzetet, mi is holmink felét kocsival átvittük Rákoshegyre, Apu irodájába, ha meg lehetne menteni valamit. Ecseren is gorombáskodnak a néppel, zavarják ki, mennek határba, kertbe bújkálva, várják, míg átmennek a másik utcába a csendőrök.

December 2-án a helyzet ugyanaz. Űzik a népet, gorombáskodnak, lökdösik ki a házból, de a nép csak bujkál, és nem hajlandó itthagyni minenét, mert ahogy kilép a házból, mindenét elhurcolják. A fronthelyzet csendes, alig dördül el egy pár ágyúlövés.

December 3-án a kiürítés gorombaságai enyhültek, vagy talán csak szünetelnek. Elég csendben telt el a nap. Maglód népe vándorol vissza. Egyik-másik csak élelemért kénytelen menni, mert nem gondoskodik sendki az ellátásukról.

December 4-én ködös, esős idő. Még csendes a falu, alig jár egy lélek kint az utcán. Állítólag úgy jelenteték be, hogy Ecser népe elment az irányított helyre. Az ellenség csak hallgat, a mi tüzérségünk néha zörget. Éjjel nagy ágyúzás távolról, minden irányból nagy világítások.

December 5-én szép csendes napos idő, a tüzérség néha működik, a kiürítés nálunk szünetel. Pintér Gyuri most jött feleségével Maglódról. Ágynemű a háton, a többi holmijuk a biciklin, csupa sár minden. Itt hagyták reggelig, mennek Rákoskeresztúrra. Éjjel erős tüzérségi tűz mindkét részről 4 aknabecsapódással.

December 6-án fagyos, ködös reggel. Az ágyúzás szünetel. Kaiserék is mennek Gyuriékkal kocsin. Ágyú néha zörög.

December 7-én ködös reggel. A hajnal már hangos volt a tüzérség munkájától. Nappal támadtak a mieink, akna esett Tasiék kertjébe. Éjjel állandóan lőttek.

December 8-án reggel a falut teljesen kiürítik. 9 órakor nagy támadás volt. 11 órakor jött vagy tizenkét határvadász csendőr. A falut még ma el kell hagyni mindenkinek, de legkésőbb vasárnap délig, mert aki itt marad, az ellenségnek lesz tekintve, azonnal lelövik. Egész nap, egész éjjel támadás, állandó ágyúzás volt.

December 9-én hajnalban záporeső. Az ágyúzás egyre erősbödik. A kiürítés folyik, kocsi, gyalogos, batyus az országúton Pest felé, ki hová. Éjjel olyan ágyúzás, aknázás volt, amilyen még nem volt, semmit nem aludtunk.

December 10-én hajnal ködös, esős reggel. Ma várjuk az utolsó végső szót, hogy muszáj-e elmenni déli 12 óráig. Még csend van, az eső esik. Most hallom egy vonalból jövő katonától, hogy az éjjel parancsot kaptak, hogy 11 órára el kell hagyni a vonalat, mert Pécel felől bekerítés fenyegeti. A hátulsó tüzérség már bevonult egészen R-keresztúr alá, és onnan veri a vonalat, amíg ők vonulnak vissza. Már a Maglód és Nyaraló közti magas hidat felrobbantották és a magas blokkot. Akkor jött az új parancs, hogy sikerült visszaverni az oroszokat, maradjanak továbbra is a helyükön.

December 11-én hajnal ködös, esős idő. A zaj lecsendesült, a kiürítéssel kapcsolatosan is hallgatnak. Egész nap, egész éjjel egy ágyúlövés sem dördült el, csak gépfegyver-kattogás volt hallható egész közel az éjjel.

December 12-én reggel szép, napos idő. Teljes a nyugalom és a csend. Távolról erős tüzérségi munka hallható, egész nap és egész éjjel tüzérségi és aknatűz. Nem tanácsos épületben sem tartózkodni, csak levonulni a pincébe. Komolyabb eset nem történt. Merczel Gyuri bácsit eltemették, akit aknatalálat ért 10-én délután.

December 13-án esős, borús idő. Ágyú, akna, gépfegyver működik, valamivel csendesebb, mint tegnap. Egész nap ez a helyzet, még éjjel is olyan hangos, de reggelre lecsendesedik.

December 14-én 9 órától délig erős ágyúzás, aknázás. Azután kissé lecsendesedik, de egész nap dolgoznak. Délután hidegebbre fordul az idő, estefelé az első hó kezd hullani.

December 15-én reggel már szép fehér a táj, a hó szépen belepte. Az ágyúk, aknák nem szünetelnek.

December 16-án a hó még szép fehér, a helyzet változatlan. Este fél hétkor ellenséges repülő légiaknát dobott le a Garzó kertbe, a tüzérség tőle egy száz méterre lehetett. Éppen vacsoráztunk, egyszer csak nagy csattanás, az ajtó kinyílik, az ablaküvegek csörömpölnek. A szobaablakot, a spalettát kivágta, az összes ablakok üvegei kiestek.

December 17-én az ágyúk, aknák állandóan dolgoznak, repülőgépek keringenek állandóan, A tüzérség lövi, de eredménytelen. Éjjel ugyanaz a helyzet.

December 18-án esős, nyirkos idő. Ágyúk zörögnek, aknák csattognak, alig merünk kimenni, estére csendesebb lett.

December 19-én ágyú, akna csendesedett. Délben kidobolták, hogy 14-60 évig minden férfi és nő ásóval, lapáttal jelenjen meg lövészárkot ásni. Ha nem jelennek meg szigorúan kiürítik a falut. Estére teljes csend lett, egy ágyú sem dördült el.

December 20-án korán reggel már ágyúzásra ébredtünk, mely egész nap tartott, éjjelre ismét lecsendesedett. Repülőgép az minden este tevékenykedik egy-egy bomba vagy aknával.

December 21-én szép napos, de fagyos idő. Olyan ágyúzás volt, hogy azt lehetett remélni, valami komoly változás lesz, mert november 2 óta a mi arcvonalunk egy helyben áll Maglódnyaraló, Gyömrő és Üllő között, Ecser-Üllő és Ecser-Vecsés között. Éjjel szintén ágyúzás, aknázás.

December 22-én szép napos, fagyos idő. Akna az egész falura esik, egész nap dolgoznak mindkét részről.

December 23-án szép napos, hideg idő. Korán reggel már nagyon hangos a front. Egész nap tartott, éjjel ugyanaz a helyzet.

December 24-én szép napos, hideg idő. Ágyú, akna dolgozik. A németek berúgtak, rettenetes a helyzet, erővel jönnek be a lakásokba. Baltákkal jönnek be, nem tudom mit akarnak, csak a kiskaput már baltázni akarja, ha nem engedem be. Egy tolmács segítségével megtudtam, hogy a fenyőfát akarja kivágni. Beengedtem, ki is vágta a két és fél méter magas fát. Itt állt a konyhaajtó és a nyárikonyha között a másikkal szemben. Egész nap itt garázdálkodtak az utcában. Itt voltak az ágyúik a Tasi-kertben és a Krajczáréknál. Este 8 órakor parancsot kaptak a visszavonulásra, egész Budakeszire mennek. Volt nagy öröm nálunk. De ami azután következett az nem mindennapi. Bár karácsony szent estéje volt, itt kellett hagyni a meleg szobát és levonulni a hideg pincébe, mert úgy potyogott az akna. Csak az orosz lőtt, mert magyar ágyú már sehol nem volt, csak egy kevés gyalogság. Fél kettőig lent voltunk. Valamennyire lecsendesedett, de azért hajnalban is dolgoztak.

December 25-én karácsony nagy ünnepe. Már 9 órakor ugyanaz a borzasztó zörgés, aknázás kezdődött, mint éjjel, és egész nap tartott. Éjjel ugyanígy aknázott és a mi részünkről ellenállás sehol nem volt. Fél 1 körül még ennek a tetejébe egy éjjeli látogatónk is akadt. Nagyon zörgette az utcai ablakot, választ nem kapott. Beugrott a kerítésen és az ajtót próbálta kinyitni, de nem erőszakoskodott, így én sem kértem sehol segítséget. Reggel kíváncsian keressük, mi hiányzik, mi kellett neki. Nagy ámulatunkra minden rendben volt, semmi nem veszett el.

December 26-án karácsony másnapján szép napos, hideg idő. Aránylag csend, mert azt hittük, reggelre már bevonul az orosz, de 9 órakor hallatlan nagy zörgés lett egyszerre. Az ablaküvegek csak úgy potyogtak ki. Gattyánéknál voltam, mert nem mertem hazajönni. Később egyenesen a pincébe szaladtunk és ott is töltöttük az ünnep nagyrészét. Apu abban a nagy aknázásban jött haza, de visszament, mert a holmink R-hegyen őrizetlenül maradt. Délután még egy olyan hatalmas robbanás volt. A konyhában voltunk, de úgy megijedtünk, hogy menekülni sem bírtunk a pincébe. Gattyánék itt voltak. Éjjel nagy aknázás, egész éjjel a pincében aludtunk.

December 27-én hideg, zúzmarás reggel. Az ágyú, akna szól szüntelen. Délután fél háromkor 3 orosz katona jelent meg a sarkon, Tasiék mellett. Odaszaladtunk beszélgetni velük. Elég jól értettük egymást. Egy fiatal 22 éves is volt köztük, rendes ruhájú, rendes emberek. Nagy volt az öröm, hogy már a szenvedések talán enyhülnek. Este már nyugodtam fekszünk, egyszer csak akna vagy nehéz tüzérségi lövegek cspódnak körülöttünk. Én a konyhában feküdtem, de a hatodik becsapódás után ki az ágyból és mezítláb le a pincébe, mert borzasztó zörgés volt. Németek keresték az oroszokat. Később csend lett és feljöttem aludni a lakásba. Elég csendbe telt el az éjszaka, de éjjel még vagy hárombecsapódás volt.

December 28-án hideg, zúzmarás reggel, az oroszok vonulnak be a faluba. Vagy 8 db sztálin-orgona, konyha stb. Keresnek helyet, nem merünk velük beszélni, mert egyedül vagyunk. Bejön vagy 6 orosz katona: kvártélyt keresünk! Megmutatom a szobákat, ablak sehol sincs. Nem jó, hideg! Én persze örültem, hogy nem felel meg. Az egyik fiú felfigyel Babára és pár szót vált vele oroszul, azután németül és mondja a töbieknek, csak menjenek tovább, intézzék, ő itt marad. Eleinte ettől is csak féltünk, de később megláttuk, hogy egy finom, iskolázott ember. Már mi kértük, hogy maradjon nálunk az éjjel. Meg is ígérte, szépen elkártyázgattak. 9 órakor azt mondja, megnézi a helyét, ahol vannak és visszajön. Mi nyugodtan várjuk, a félelmünk el is múlt, hisz jön az oroszunk. Reggel is lett, de az orosz nem jelentkezett, csak másnap dél felé jött. Kérdem, miért nem jött. Hát, hogy otthon maradt és elmentek sétálni. De mi megértettük, ő félt egyedül aludni nálunk. 28-án délután az oroszok fele B-pest alá lett hívva a 8 db. sztálinorgonával. Azóta állandóan lőnek.

December 29-én hideg, fagyos idő. Az oroszok erősen dolgoznak, állandó a zúgás, de mi elég nyugodtan vagyunk már. R-hegy, Csaba, Keresztúr már mind orosz kézen van. Budapestet még mindig erősen védek. Éjjel is nagy ágyúzás Pest felől.

December 30-án hideg, fagyos idő. A kis orosz még nem ment el. Apu hazajött a hegyről, délután egyedül voltam. Az ajtó be volt riglizve, én a spejzben voltam. Egyszer csak hallom, hogy az ajtót csapkodják. Hát vagy ö orosz benyomta az ajtót és a lakásban mászkál, a padlásra megy, kutat. Én apuért szaladtam, de mire visszajöttünk, csak ketten voltak. Láttam amint az elemlámpát az asztalról felvette, hogy jó-e. Hogy mást mit vittek el, eddig még nem jöttem rá. Most már félünk az oroszoktól. Éjjel nagy ágyúzás a távolból.

December 31-én hideg, szeles, havas idő. Az ágyúzás egyre jobban hallható, komolyabb eset nem történt. Az oroszok állandóan jönnek-mennek. A kis orosz altiszt este Szilvesztert köszöntött 8 liter borral. Már az oroszok is kellemetlenkednek, főleg lányos házaknál. A Méhész fiút a telepen megölték ilyen ügyből kifolyólag.

1945

Január 1. hétfő: hideg, szeles, havas idő. Az ágyúzás még mindig hallható távolabbról. Apu átment Hegyre, hogy a holmit hazahozza. Baba autóval átment, apukát sehol nem találta. A lakás, kamra feltörve, mindenütt oroszok. Eredménytelenül visszajött, apu nem jött haza. Éjjel egy orosz itt aludt, távolból ágyúzás hallható.

Január 2-án szép, napos, hideg idő. Apu tragacson hozta haza homink egy részét. Ágyú, akna szól R-hegyen. Rengeteg az orosz, ágyúk, kocsik. Itt már ritkában van orosz. Az éjjeli vendég orosz ismét itt aludt nálunk, Tasiéknál van a kapitánya.

Január 3-án szerda, szép napos, hideg idő. Hajnalban nagyon hangos nagy ágyúzás hallható Pest felől. Éjjel is, de ritkábban. Rengeteg orosz repülőgép ment Pest felé. Dimitri Pesten volt, sok csokoládét hozott, éjjel nem aludt nálunk. Éjjel is állandó ágyúzás, nagy zörgés.

Január 4-én csütörtökön szép napos, hideg idő. Az ágyúzás még hangosabb, egész nap tart. Pest még mindig tartja magát. "Sándor orosz" ma visszajött Kőbányáról, aztán visszament. Nagy ágyúzás Pest felöl.

Január 5-én pénteken szép napos, hideg idő. A harc egyre tart Pest körül. A kis orosz ismét ellátogatott hozzánk, rumot, cukrot hozott.

Január 6-án ünnep, szép napos, hideg, később szeles idő. Apuval elmentünk Hegyre tragaccsal, hazahoztuk holmink egy részét. Onnan lőttek ágyúval Pest felé. A határban egy aknabecsapódás, vagy tüzérségi löveg pár száz lépésre tőlünk robbant. Az úton végig páncélököl, puskatöltények elszórva. Most láttam a vasútvonalat, amit a németek tönkretettek. Mind a két sínpárt felszedték, ugyanúgy a talpfákat is és németországba vitték.

Január 7-én vasárnap szép téli tájra ébredtünk, a hó mindent betakart. Az ágyúzés egyre tart, Pest még mindig tartja magát.

Január 8-án hétfőn hideg téli idő, szép havas táj. Különösebb esemény nincs. A munkástanács megkezdte működését. Az összes férfiak kötelesek a falu újraépítésén dolgozni.

Január 9-én kedden hideg téli idő. B-pest még nem esett el, az ágyúzás még tart. A kis orosz ellátogatott hozzánk barátaival. Csizmát varratnak Ecseren, csokoládét hoztak. Éjjel egy repülős orosz felzavart és Esztit kereste.

Január 10-én szerdán olvadás, enyhe edő, a hó elolvadt. Délután egy kapitány és egy sofőr vacsorát rendeltek. Vacsora után a sofőr nem akart eltávozni, Babát követelte. Illéséknél aludt. Egész éjjel nem aludtunk. Apukát lelövéssel fenyegette, kétszer rá is lőtt. A kapitány még az éj folyamén elfogatta, összeverette, ő maga is megverte, összerúgdosta. Felejthetetlen éjszaka.

Január 11-én csütörtökön enyhe idő. Az éjszaka hőse és a többi oroszok mind elmentek a faluból. A kis orosz barátaival itt volt csizma ügyben. Éjjel csend volt, de nem tudtam aludni. Apukánk délután rosszul lett, összesett, bizonyára az éjszakai borzalom hatásától. Éjjelre jobban lett, úgyhogy nem volt szükség orvosra sem.

Január 12-én pénteken enyhe idő. Apuka jól van, csak nagyon gyenge és erően fogy, de azért a helyi kötelező munkaszolgálatot is ellátta. Éjjel apukát Cinkotára munkára rendelték.

Január 13-án szombaton enyhe napos idő. Apuka reggel elment munkára, vagy 200 férfivel és 19-20 nővel. Egész nap repülők mennek B-pest felé. Éjjel jól aludtunk, semmi nem történt.

Január 14-én vasárnap szép idő. Reggel ismét 13 leányt elvittek. Repülőgépek sokasága Pest és környéke felett, ellenséges gépek bombázták Mátyásföldet és több helyet. Orosz gépek harcba bocsájtkoztak és Pestet bombázták. Apukának levelet küldtünk Mátyásföldre, oda mentek dolgozni. Éjjel állandó ágyúzás, Pest még mindig tartja egy részét. A Városliget elesett, tevéket hajtottak Ecseren át, a Keleti pályaudvar is elesett.

Január 15-én borús, ködös idő. Sok repülő megy Budapest felé, mély zúgás hallatszik Pest felől. Sándorék eljöttek a csizmáért. Német repülőgépek 14-én Mátyásföldt is bombázták.

Január 16-án szép napos idő, kevés hó esett. Sok repülőgép ment Pest felé, nagy ágyúzás éjjel-nappal.

Január 17-én szerdán szép napos idő. Egy orosz szénát jött kérni. Egész nap, egész éjjel nagy ágyúzás Pest felől, egy része még mindig német kézen van.

Január 18-án csütörtökön egy-egy ágyúzörgés hallható. Ma volt először szentmise a templomban, a harangok 14-én kondultak meg először. Babát ma délben vitték el Mátyásföldre, munkaszolgálatra, apu nem jött haza. Éjjel egyedül voltam. Egész éjjel nagy ágyúzás vagy bombázás Pest felöl.

Január 19-án pénteken szép napos idő, erős hideg. Erős ágyúzás Pest felöl. Este a Sándorék jöttek a csizmáért. Azt mondják, Pest elesett, csak a budai részen van egy kevés tisztogatás még.

Január 20-án szombaton ágyúdörgés hallható éjjel-nappal. A férfiakat, lányokat folytatólagosan váltják a mátyásföldi munkára.

Január 21-én vasárnap az ágyúzás egyre hallható. Két orosz bejött, mindent átkutatott, bort keresett.

Január 22-én hétfőn már korán reggel nagy ágyúzás volt Budapest felől, de estére lecsendesedett. Baba írja, apu jöjjön érte Mátyásföldre, mert nem akrják hazaengedni.

Január 23-án kedden az ágyúzás Pest-Csepel felől még hangos. A Kaposi kislány jött haza, Baba 10 napig marad. Éjjel nagy bombázás volt Ferihegy felől.

Január 24-én szerdán az ágyúzás még mindig tart.

Január 25-én csütörtökön a német hangzású, illetve nevű férfiakat az orosz Ukrajnába viszi dolgozni. Monorra vitték át őket, onnan tovább viszik. A bombázás, ágyúzás még mindig hallható.

Január 26-án pénteken szép napos, hideg idő. A bombázás, ágyúzás ritkább.

Január 27-én szombaton hideg, jeges eső. Rengeteg gépesített orosz jött a faluba. Míg apuék odavoltak Mátyásföldön, rám akarták törni az ajtót az oroszok. Kénytelen voltam beengedni őket, de apuék egy negyed órára rá megjöttek.

Január 28-án vasárnap az oroszok még mindig itt tartózkodnak. Tasiéknál van a konyha, szívesen adnak kosztot.

Január 29-én hétfőn hozzánk is 2 orosz írnokot osztottak, a kis szobát nekik adtuk át.

Január 31-én szerdán sok orosz van még a faluban. Nálunk is itt vannak az oroszok.

Február 1-én csütörtökön nagy ágyúzás Pest felől.

Február 2-án pénteken az oroszok itt vannak, tűrhető a helyzet.

Február 3-án szombaton semmi különös, Buda még nem esett el. Apu Rákoshegyről elhozta a tüzelőt orosz kocsin.

Február 4-én vasárnap Iván elment Vácra élelemért. Minden rendben van. Buda felől nagy ágyúzás nappal-éjjel.

Február 5-én az ágyúzáés még hallható Buda felől.

Február 6-7-8-án az oroszok még itt vannak a faluban.

Február 9-én Buda felől nagy ágyúzás hallható.

Február 10-11-12-én semmi különös esemény.

Február 13-án Buda is végleg elesett. Rengeteg halott és fogoly esett áldozatul.

Február 14-15-én már ismét a kiürítés veszélye fenyeget. 14-én az a rendelet jelent meg, hogy az országút vasút felőli része költözzön át a túlsó felébe azért, hogy az orosz katonák ne legyenek a civilekkel. Nagy hurcolkodás lett egy órán belül, mert azt a parancsot kaptuk, hogy a tudomásulvételtől két órára senki ne legyen otthon. Én ismét csak vártam, amíg kilöknek. Hála Istennek még eddig nem került rá sor, de ma ismét súlyosbodik a helyzet. Végül megnyugtatnak a mieink, írást csináltak, az ezredessel aláírtatták, így aztán nyugodtan maradhatunk itthon.

1945 február. Elmentek az oroszok. Később még kaptunk két oroszt, ezek rövidebb ideig voltak itt. Ezzel be is zárult az orosz megszállás Ecseren. Igaz, egy még volt, egy éjszakára kért szállást április 8-án. Oroszunk berúgott csudára, egész éjszaka nem aludtunk.

Május 1-ét megünnepeltük, az egész községet körüljárták zenés ébresztővel, este táncmulatsággal végződött.

Május 7-én nagy esemény: Németország letette a fegyvert. Ismét ünnepeltünk mindannyian, reménykedve, hogy a még fronton harcoló gyermekeink mielőbb hazajönnek.

Tartalomjegyzék: I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X, XI, XII, XIII, XIV, XV, XVI, XVII, XVIII

honlapkészítés: dupai