iii. A török hódoltság idején (1541-1686)

Ecser és környéke az 1540-42-es Budavár környéki harcok során került török kézre. Buda elfoglalása után a törökök a környező falvakban is elkezdték saját államszervezetük kialakítását. A hódoltságnak ez a része a budai vilajet (tartomány) fennhatósága alá tartozott. A vilajet több szandzsákra oszlott, amit mai értelemben megyének nevezhetünk. Ecser és környéke a budai szandszák része volt.

A szandszákok lakosságának összeírása a XVI. században a török pénzügyi-igazgatási szervezet egyik legfontosabb feladata volt. Ekkor vették számba az egyes szandzsákokban kisebb közigazgatási egységenként (náhije=járás) a városokat, falvakat a hozzájuk tartozó pusztákkal együtt, hogy összeírják az ott élő családfők nevét, utalva az egyén örökösévé váló fiúgyermekeire, mezőgazdaságból származó jövedelmére, a kivetendő adó, tized meghatározásával együtt. Ezek az összeírások váltak a kb. 140 évig tartó új, magyarországi adórendszer alapjává. A kivetett adó mértékét nem egyénenként, családonként, hanem faluközösségenként szabták meg.

Halil bég, az új budai török kincstá első összeírója a magyar lakosságot részletes adójegyzékbe, "defterbe" vétette. Ezekből tudunk következtetni a községek törökkori történetére, lakóira, illetve azok gazdasági helyzetére.

A budai szandzsák defterei ismereteink szerint 1546-ban, 1559--ben, 1562-ben, 1570-ben, 1580-ban, 1590-ben és 1613-ban kerültek összeírásra. E hát összeírás közül az 1570. és 1613. évi nem maradt fenn. A többi öt defter kézirata az Isztambulban megőrzött egykori másolati példányok közül való. Ezek a török források utalnak községünk hódoltságkori történetére.

Ecser az összeírásokban a budai szandzsák pesti náhijében lévő helységként került feljegyzésre. Községünk lakosai már a török uralom kezdetén elmenekültek, vagy meghaltak az esetleges harcok során, mivel az 1546-ban készült defterben nem említik Ecsert, 1552-ben pedig mint üres faluhely szerepel Gyállal és Rákoskeresztúrral (Keresztös) együtt.

Ugyanekkor Vecsés, Üllő, Maglód, Rákoscsaba (Csaba) és Nagytarcsa (Csíktarcsa) lakott faluként került összeírásra. A török államhatalom az elfoglalt területeket, falvakat, városokat az érdemeket szerzett török lovaskatonáknak - szpáhiknak - ajándékozta. Eltérően a magyar birtokviszonyoktól, az egymás mellett lévő falvak más és más birtokos tulajdonában voltak.

Ecser és környéke török birtokosai 1559 és 1591 között:

 15591559-15621580-1590
EcserGázi timárDur Ali szandzsákbég szerémi mirkívaHizir Bin Ali Pasa budai beglerbég
VecsésTurgud bégTurgud, esztergomi arab agaTurgud bég, budai zászlótartó
ÜllőHasszán bin Musztafa bégÍszá bég, a budai vár agájaDzságer Bin Jüszuf
GyálJúnusz SzejjidiMusztafa bin Ali szpáhiHusszein Abdin szpáhi
MaglódÖmer Bin Veli ziámet bégDervis timárAli Isztolni belgrádi szandzsákbég
CsabaÖmer Bin Veli ziámet bégRüsztem Pasa budai beglerbégHizir Bin Ali Pasa budai beglerbég
Csíktarcsaszultáni birtokszultáni birtokKászim ziámet birtokos, a magas udver müteferrikája
KeresztösHüszrev ziámet szegedi livaHamza timár, budai beglerbég csausaszultáni birtok

Káldy Nagy Gyula: a budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai

Községünkben az első török defter valószínűleg 1559-ben készült. Ekkor a török adóösszeírók a helyszínen vették számba a környék előírt adóit. Feltételezések szerint az egyes falvakban más-más papírra vezették fel az adatokat, melyeket a központi kincstárban (defterhanében) összesítettek.

Az 1559-es török adóösszeírásban Ecser pusztáról a következők szerepelnek:

Ecser puszta a pesti náhijéhez tartozik. Ráják nélkül. A jövedelem 174 akcse, mégpedig búza tized 10 kile, 120 akcse; kevert tized 4 kile, 24 akcse; széna tized 3 szekér, 30 akcse.

Az összeírásban szereplő "rája" szó földműves adófizetőt jelent. A terményadó (búza tized, kevert tized) számbavételének előírt módja az volt, hogy azt mindig három évi termésátlag alapján állapították meg.

Az adóösszeírásokban szereplő mértékegységek, értékek átszámítása a következő:
1 kile - 25,65 kg;
1 akcse (török ezüstérme) - 2 magyar ezüst dénár;
1 magyar aranyforint - 75 akcse.

1546-ban egy ökör ára kb. 5 magyar aranyforint, azaz 375 akcse volt. Az 1559-es defterekből Ecserre vonatkozóan kiderül, hogy lakosa nincs a helynek, az itt termelt jövedelemből még egy ökröt sem lehetett venni. Feltehetőleg a szomszédos falvakban élő jobbágyok használták Ecser területét. Az adóösszeírásokból kitűnik, hogy nem maradt minden föld parlagon, valószínűleg szántottak, vetettek, hiszen a defter búza- és kevert terményadót is említ. A széna tized kivetéséből kaszáló(k) fenntartására következtethetünk.

Érdemes kilogrammokban kifejezni a terményadó súlyát, hogy érzékeltessük annak mennyiségét, illetve napjaink embere is tudjon mihez viszonyítani:
Búza tized: 10 kile = 256,5 kg, tehát az össztermés kb. 25,5 tonna.
Kevert tized: 4 kile = 102,6 kg, tehát az össztermés kb. 1 tonna.

Napjainkban a gabonatermés hektáronként körülbelül 4 tonna Ecseren és környékén, vagyis a fenti mennyiségű terményeket 0,6 illetve 1/4 hektár megművelésével meg lehet termelni, természetesen napjaink mezőgazdasági technikájának alkalmazásával.

A budai szandzsák 1562-es összeírásában a következőt találjuk Ecserről:

Ecser puszta, ráják nélkül, Csaba falu közelében, a jövedelem a tizedekből 80 akcse.

Ekkorra már olyan kevés volt a puszta jövedelme, hogy a török összeíró nem tartotta érdemesnek külön kifejteni, hogy miből is áll össze az.

Az 1580. és 1590. évi defterekben Ecserről mindkét esetben ugyanazt találjuk, tehát valószínű, hogy az összeíró a korább adatokat másolta le:

Ecser puszta, Csaba falu közelében, ráják nélkül, Csaba falu lakosainak birtokában, akik szántják, használják és ott szállást tartanak, amiért a földesúrnak a tizedet készpénzben évről-évre megfizetik. A jövedelem 500 akcse.

Ez az összeírás azt mutatja, hogy a község területét a ráoscsabaiak hivatalosan vették bérbe, illetve művelték, használták, a gazdálkodást a korábbiakhoz képest fellendítették, hiszen a jövedelem a legutóbbi defterhez képest több, mint hatszorosára emelkedett, ami arra enged következtetni, hogy ekkor nyugodtabb évek jártak községünk környékén.

Ez látszik a következő táblázatból is, ahol a környező falvak jövedelmét találjuk magyar aranyforintban kifejezve 1546 és 1591 között:

 15461559156215801590
Ecser puszta-2,321,066,666,66
Vecsés falu39,0018,4037,7250,0050,00
Üllő falu33,6497,60171,84213,33206,66
Gyál puszta-10,002,665,456,53
Maglód falu15,618,525,614,666,66
Csaba falu80,66116,9116,9166,6186,66
Csíktarcsa falu17,5637,2272,3398,9353,33
Keresztös puszta6,668,216,666,666,66

A fenti adatok Káldi Nagy Gyula már említett könyvéből kerültek feldolgozásra

Az adatokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a lakott községekben a jövedelem sokszorosa a pusztává degradálüdott falvak jövedelmények.

Mivel a defterek szerint Csaba falu lakói művelték Ecser területét, illetve az előbbi táblázatban a környék leggazdagabb településeként szerepel Rákoscsaba, megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy a korábbi ecseri lakosság ebben a közeli faluban húzódott meg a török portyázások elől, egykori földjeikre innen jártak vissza dolgozni.

A hódoltsági területekről, így az ecseri birtokról is a földesurak nagyobbrészt a felső-magyarországi, török által meg nem szállt területekre húzódtak vissza, és amennyiben megtehették, jobbágyaiktól az adókat igyekeztek behajtani.

Pest vármegye törvényhatósága a török uralom alatt Fülek várában tartózkodott. Sajnos, igen kevés adat maradt ránk a vármegye akkori működéséről, mivel a füleki levéltár elpusztult. Azt azonban meg tudjuk állapítani, hogy a lakosság terhei egyre jobban növekedtek, mivel a török mellett a vissza-visszamerészkedő magyar földesurak is megkövetelték adóikat. Elsősorban a hódoltság határán fekvő falvakra volt jellemző ez az úgynevezett "kettős adózás".

Az ecseri birtokot III. Ferdinánk 1655-ben a Mocsáryaknak, majd később Vámosi Istvánnak ajándékozta.

Az 1686. évi sikeres felszabadító hercok és a szabadság Ecsert mint kihalt falut találták. Pusztává változott, amelyről szinte semmi adat nem áll rendelkezésünkre.

Tartalomjegyzék: I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X, XI, XII, XIII, XIV, XV, XVI, XVII, XVIII

honlapkészítés: dupai