ii. Ecser középkori története a honfoglalástól a törökdúlásig

Ecser környéke már a magyarok honfoglalása után erősen benépesült, a vidék a fejedelmi törzs szállásterülete volt. Erre utalnak az Ecser környéki helynevek, amelyek a fejedelmi család jelentősebb férfitagjainak nevét viselték.

Ilyen az Ecserrel határos Üllő, aki Árpád vezér fia volt, vagy Taksony, aki Solt fia volt. Egy 1067-ből származó oklevélben találkozunk Rákoscsabával, Némedivel és Gubaccsal, mint az uralkodó család Péter ispán nevű rokonának birtokaival.

A honfoglaló magyarság középrétegének nagycsaládi temetkezőhelyét tárták fel az Ecserhez közeli Üllőn 1939-40-ben. Itt a holttestek mellett lovak végtagjait, illetve különböző ékszereket találtak. A temető feltehetőleg a Megyer törzsbeli Üllő fejedelemfi nagycsaládjának volt a temetkezőhelye. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár 948-ból származó írásában Árpád fejedelem másodszülött fiaként említi Üllőt.

Üllő fejedelemfi fia volt Ecsellő. Községünk nevét vizsgálva megállapítható, hogy az valamelyest hasonlóságot mutat Árpád vezér unokájának Ecsellő nevével, nem kizárt, hogy ugyanúgy, mint Üllő község neve, Ecser neve is az Árpád-fejedelemcsaládból ered. A fentiekből arra is következtethetünk, hogy nem csupán a fantázia szüleménye lehet Árpád vezér ecseri "cserfa legendája", mely szerint községünk Arpádtól kapta nevét, aki erre járva egy cserfa alatt pihent meg. Az itt lakók nem tudtak válaszolni a hely nevét illetően, így a vezér rámutatott a fára: nevezzétek el falutokat e cserről, és legyen e hely neve Ecser.

A cserfa a későbbi századokban állandó motívumként jelenik meg községünk pecsétjein. A falu határában lévő "Háj"-dűlő neve magyarul (cser)ligetet jelent, valamint a szlovák "cer" szó jelentése is cserfa.

A középkorból igen kevés írásos emlék maradt fenn községünk történetére vonatkozóan. Pest megyének a középkorban összesen 200 helysége lehetett, amelyek közül oklevélszerűleg a XIII. századból csak keveset lehet igazolni, a községek többségére a XIV-XV. századbeli okiratokban találunk utalásokat.

Ecser említése ezidőtájt birtokfoglalási ügyekben kiállított oklevelekben fordul elő, erre több utalást is találunk.

"Echer" megnevezéssel először egy 1315. december 6-án kelt oklevélben találkozunk. Ekkor a budai káptalan előtt nyilatkozott Sevregi Zaheus leánya Nestasya, Echer-i Dénes özvegye, hogy ecseri (echeri) birtokrészét unokájának, Jánosnak adja.

Ezután egy 1325. október 11-én kelt oklevél említi Ecsert, amikor a felhévízi keresztes konvent előtt Echer-i Antigarius fia Miklós ecseri (echeri) birtokrészének felét nővére fiának adta.

1344. április 13-án Visegrádon I. Lajos király előtt Tyuk Tamás, az étekfogók és a pohárnokok mestere, valamint Pyslen Miklós és Lud Antal panaszt emeltek szomszédaik ellen, akik az őket illető gyáli és ecseri birtokrészeket el akarták idegeníteni.

1396. május 16-án a budai káptalan előtt Echeri András fiai, László és Pál, Echer községben elzálogosítottak egy telket 40 forintért. Ez a legrégebbi fennmaradt olyan oklevél egész Pest megyében, amelyben először történik említés az egy jobbágytelekhez tartozó föld nagyságáról. Ekkor községünkben egy telekhez egy ekealja, azaz 100-150 hold föld tartozott, ami igen kedvező gazdasági helyzetet mutat, hiszen ekkor még viszonylag sok föld állt rendelkezésre.

Nagyon fontos adatot tartalmaz Bebek Detre nádor 1399. augusztus 22-én kelt birtokmegosztási oklevele, melyből kiderül, hogy Ecsernek már a XIV. században volt temploma. Az oklevél szerint a szóban forgó birtokrész a falu temploma előtt helyezkedett el. Ez arra enged következtetni, hogy Ecser már az 1300-as években számottevő jobbágyközösséggel rendelkező középkori falu volt.

Egy 1400-ból származó oklevél szerint a budai káptalan előtt Echeri László elzálogosította telkét, amely a Gumrev (Gyömrő), illetve a Keresthur felé vezető út mellett helyezkedett el. Eszerint a szomszédos községekkel összeköttetésben állt Ecser.

Ezután 1413. február 10-i dátummal van adatunk, amikor Zsigmond király meghagyta a budai káptalannak, hogy újonnan szerzett ecseri birtokrészükbe iktassa be Echeri Miklós fiait, Sebestyént és Pétert. A földesurak osztozása során a földek különböző minőségére hivatkozva nem csatoltak a jobbágytelekhez állandó földet, hanem engedték az összes földeket szabadon szántani, vetni, használni.

Ugyancsak szerepel Ecser neve egy 1421.július 3-ról fennmaradt birtokfoglalási okmányban. A király küldötteként ekkor Vecherch-i (Vecsési) Benedek jelent meg.

A XIV-XV. században a község az Ecseri család birtokába került, egy 1426-os oklevélben említik tulajdonosként a családot. Ecsernek, mint községnek fennállását egy 1447-ből származó oklevél is megerősíti.

1454-ben a község birtokosa, Ecseri Sáfár Tamás, utódok nélkül halt meg. A törvény szerint a falu tulajdonjoga visszaszállt a királyra.

V. László király a birtokot a török elleni harcokban szerzett érdemeik elismeréseként Pozsonyi Tamásnak és Zágrábi Szilassy Györgynek adta, aki később váci, majd visegrádi várnagy lett.

A budai káptalan 1471. március 11-i levele szerint a község Ecseri Demeter tulajdonában volt, aki Ecseri István diáknak adta el birtokrészét. Ekkor írták körül először a birtok határait. Az ügyben per keletkezett, a pert Pest város 1492. május 7-én kelt oklevele tartalmazza.

Oklevelekből tudjuk, hogy a fent említett Ecseri Demeter (Echeri Demeter) Pest vármegye bíróságánál, mint szolgabíró tevékenykedett.

A község 1497 és 1514 között Szegedy Pál, Pest város bírájának birtoka, az Ilbő, Szent-Iván és Dercs-Egyház nevű birtokokkal együtt.

A XVI. században Dabasi Isthy Péter birtokában találjuk.

Tartalomjegyzék: I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X, XI, XII, XIII, XIV, XV, XVI, XVII, XVIII

honlapkészítés: dupai