Márton nap az óvodában

Szent Márton kiemelkedő személyisége a magyar néphagyomány körnek. Pannónia földjén, Szombathelyen született a IV. században, majd római katonaként szolgálva jutott francia földre. Nemes lelkületű emberként mindig is fontosnak tartotta a segítségnyújtást, legjelentősebb cselekedeteként arra emlékezünk, mikor egy hideg téli napon megsajnálva a didergő koldust, szép katonai köpenyét kettészelte kardjával és megosztotta vele. A legenda szerint Márton akkor este álmot látott, az Isten szólt hozzá, arra kérvén, hogy álljon az ő szolgálatába. Márton eleget is tett a felkérésnek, ettől kezdve az Úr szolgálatában segített az embereknek. Franciaországban, Tours városában telepedett le, és szerzetesként élt. Mikor a város püspöke, sajnálatos körülmények között elhunyt, a város egyöntetűen, Mártont szerette volna a helyére. Márton viszont nem kívánta elfogadni a posztot, nem kedvelte a vele járó csillogást, így az őt kereső tömeg elől a liba ólba bújt el, azt remélve, hogy ott senki nem talál rá. A libák viszont a harsány gágogással elárulták őt, így végül püspökké avatták. Aznap este az őt eláruló libák lettek az ünnepi vacsora főfogása, valamint azt mondják, hogy akkora rétest nyújtottak, mint amekkora Márton köpenye volt. Azóta úgy tartja a hagyomány, hogy „Márton napján, aki libát nem eszik, egész évben éhezik!”
Az óvodások és szüleik Szent Márton püspök emlékezetére lámpásokkal gyűltek össze Ecser központjában egy közös sétára, együtt felelevenítve e szép történetet.
Az út végén pedig a sok fáradt "vándor" forró teát, libazsíros kenyeret, süteményt falatozhatott.











honlapkészítés: dupai