Nemzeti Ünnepünk - 1956.

2015. október 22-én este rendezte meg a Nagyközségi Önkormányzat ünnepségét az 1956-os Forradalom és Szabadságharc tiszteletére a Rábai Miklós Művelődési Házban
Az ünnepségen megjelent Dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselő, az önkormányzat vezetői, a civil szervezetek tagjai, szép számú helyi lakos és az iskola tanulói.

A Himnusz elhangzása után Gál Zsolt polgármester tartott ünnepi beszédet.

"Kedves Ecseriek! Tisztelt Ünneplők! Tisztelt Vendégeink!

1956 tiszteletére gyűltünk ma itt össze, hogy emlékezzünk erre a fontos történelmi eseményre. Országunk jelentős részének, különösen a fiataloknak csak történelemkönyvekből, visszaemlékezésekből, archív filmfelvételekből, ismeretterjesztő műsorokból van fogalma arról, hogy mi is történt hazánkban 1956 őszén. Ez részben rendben is van, hiszen 59 év telt el azóta, és a forradalom résztvevői és tanúi közül egyre kevesebben vannak már közöttünk. Ennek ellenére nem szabadna hagynunk, hogy október 23-a pusztán egy legyen a pirosbetűs ünnepek közül, hiszen az a nap történelmünk azon ritka pillanata volt, amikor a nemzet szinte egy emberként lépett fel egy közös ügy érdekében. Ez az ügy pedig a diktatúra elsöprése, a szabadság kivívása, az emberhez méltó, félelem nélküli élet elérése volt.

Tisztelt Ünneplők!

1956. október 23-a hazánk egyik legsötétebb korszakának vetett véget. A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett szovjet típusú diktatúra teljesen áthatotta az országot, ott volt a munkahelyeken, a parkokban, a lakótelepeken, az iskolákban, az utcán, az emberek legszemélyesebb szférájában is. Családok százainak kellett elhagynia lakhelyét, ezreket zártak mondvacsinált okokból börtönökbe, nyomorítottak meg egy egész életre testileg és lelkileg. Mindeközben éltetni kellett a „vezért”, félelemmel és csodálattal kellett rápillantani Sztálin és Rákosi képére. Ezt elégelte meg az ország lakosságának nagy része. Ennek az elégedetlenségnek az élére álltak az egyetemisták, akik 14 pontjukban többek között ezt követelték: Nagy Imre vezetésével jöjjön létre új kormány, legyen többpárti, demokratikus választás, a szovjet csapatok hagyják el Magyarország területét, vizsgálják felül a politikai és gazdasági pereket, legyen vélemény-,szólás- és sajtószabadság, vezessék be a Kossuth-címert. Ezeknek a követeléseknek a jó része –bár csak nagyon rövid időre- teljesült. Az ország megmámorosodott, hiszen az addigi fojtogató légkörben egy kis időre levegőhöz jutott. Ez a mámor sajnos alig két hétig tartott. 1956. november 4-én megállíthatatlanul megindult a szovjet offenzíva Budapest ellen. Magyarország egyedül maradt, külső segítségre –bármilyen sokan is ígérték- nem számíthatott, hiszen hidegháború volt, ezt az Egyesült Államok sem merte megbolygatni.
1956 októberében bátraknak kellett lennie az embereknek. Olyan döntést kellett meghozniuk, amely az egész életükre kihatott. Volt, akinek a meghozott döntés az életébe került, másnak hosszú börtönéveket jelentett, megint másnak több évtizednyi emigrációt.

Tisztelt Emlékezők!

Ma elsősorban azoknak az emléke előtt tisztelgünk, akik azért áldozták fel a karrierjüket, a szabadságukat, sőt az életüket is, hogy megteremtsenek egy szabad, demokratikus, független Magyarországot. Nem rajtuk múlt, hogy a vágy nem vált realitássá 1956-ban. Azok a „pesti srácok” értünk, Magyarország jövőjéért harcoltak. De ők biztosan nem azt várnák tőlünk, ma élőktől, hogy kívülről fújjuk időrendi sorrendben az eseményeket, vagy azt, hogy minden hőst név szerint ismerjünk. Egyet azonban teljes joggal követelhetnek tőlünk: vigyük tovább a hitüket, az elveiket, és a legfontosabbat, az egységet! Hiszen az 1956-os forradalom legfontosabb ismérve a nemzeti egység volt, az az érzés, hogy együtt van az ország, együtt van a nemzet.
Az 1956-ban megfogalmazott teljes önállóság, függetlenség igénye végül 1989. október 23-án vált valósággá. Őrizzük ezt a szabadságot, óvjuk, amíg világ a világ!

Kedves Ecseriek! Kedves Emlékezők!

Beszédem végén egy idézetet szeretnék felolvasni, mely összegzi az eddig elmondottakat:
„1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.”

Köszönöm, hogy meghallgattak!"

A beszéd elhangzása után a Laky Ilonka Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulói mutatták be műsorukat. Megjelenítették 1956. szellemét, emlékeztek a történésekre, a hősökre. Idéztek magyar és külföldi jeles személyektől - ők mit gondolnak a magyar szabadságharcról.
Felkészítőik: Dr. Petkyné Medvigy Ivett, Varró Krisztina és Jármai Ildikó voltak.


















honlapkészítés: dupai