Szent István Nap

Augusztus 20-án, Szent István Napján, Állami Ünnepünkön az ecseri megemlékezések a Templomban kezdődtek. A Szentmise kezdetekor Hupka József plébános úr megszentelte az új kenyeret. A misén szentbeszédében emlékezett meg Szent Istvánról, államalapító királyunkról.

A mise után a hívek – köztük sokan népviseletben – vonultak át a Széchenyi utcába. Ott már sokan gyülekeztek, megünnepelni két évfordulónkat. 700 éves idén Ecser és 300 éve települtek le a szlovák ajkú lakosok.

Ecser első írásos említésének 700. évfordulója alkalmából állított emlékmű felavatásának kezdetén a Himnusz elhangzása után Danka Balázs mondta el Árpád vezér legendáját Ecserről.

Aszódi Csaba András, az Ecseri Szlovák Önkormányzat elnöke köszöntötte a megjelenteket.
Beszédét itt olvashatják:

Tisztelt Megjelentek, Kedves Vendégeink, Kedves Ecseriek!

Az Ecseri Szlovák Önkormányzat nevében szeretettek köszöntöm Önöket jubileumi ünnepségünkön. Megkülönböztetett figyelemmel köszöntöm vendégeinket Szlovákiából. Engedjék meg, hogy néhány mondatban szlovákul köszönthessem őket.
Milí hostia! V mene Ečeranov srdečne Vás pozdravujem u nás. S úctou pozdravujem delegáciu nasho partnerského obca Cabaj-Čápor, a dnesný účinkujucý súbor z Považskej Bystryce. A samozrejme srdečne pozdravujem našich priatelov z Madarska: delegáciu Celoštátnej Slovenskej Samosprávy v Madarsku a našich kamarátov z okolia. Teraz dovolte mi aby som pokračoval po madarsky.
Nagy ünnep ez a mai számunkra. Büszkék vagyunk településünk múltjára, gazdag történelmükre és hagyományainkra. Az Ecseri Szlovák Önkormányzat ezzel az alkotással kíván tisztelegni a község 700 éves múltja előtt, melyből 300 évet az ecseri szlovák-tót közösség meghatározó jelenléte gazdagított. Ajándék ez az emlékmű a falunak. Célunk, hogy közös lakóhelyünkhöz, szülőföldünkhöz kötődő ragaszkodásunkat, összetartozásunkat fejezze ki, tartozzunk akár a falut újraépítő ecseri őslakosok vagy a később érkezett ecseriek közé. A kulcszó: ECSERIEK, akik együtt, egymást tisztelve gyarapítjuk szeretett lakóhelyünket.
A település évszádados jelképe a 18. századtól községi pecsétnyomókon szereplő lombos fa – cserfa motívum. Ez szolgált alapul a jubileumi alkotás tervezésekor, melyre felkerült az első írásos említés évszáma – 1315 – is, de gazdag faragás jeleníti meg Ecser mai címerét is. Ha a fa mögé nézünk egy nagy ecseri történelemkönyv nyílik ki előttünk, mely családneveken keresztül mutatja be a falu történetét. Itt találjuk a 700 évvel ezelőtti földbirtokos nevét, a 300 éve érkezett első telepesek neveit, az Ecsert újratelepítő Grassalkovichok nevét, a Rákóczi szabadságharcban részt vett ecseri katonák neveit is. Szerepelnek az emlékművön a háborúk ecseri hőseinek családnevei, a tanácsköztársaság helyi vezetői, a Szlovákiából áttelepült családok sora és az a 56-os ecseri nemzeti bizottság elnökének neve is. Ha mélyen a sorok közé néztünk, megtaláljuk templomunk építése óta az összes itt szolgáló papot, az ecseri bírókat, tanácselnököket, tanácstitkárokat, polgármestereket, jegyzőket, tanítókat, kántorokat, harangozókat, a bábasszonyt, a tűzoltó parancsnokot, az óvónőket, iskolaigazgatókat, de meggyilkolt papunk és jegyzőnk neve, valamint falunk botanikus tudós szülöttének neve is szerepel a táblákon. És természetesen sok-sok ecseri családnév, akik alakították és ma is alakítják és gyarapítják településünket. Az emlékmű minden ecseri polgár összetartozásának kifejezése, így mindenki neve felkerülhetett rá, aki ecserinek tartja magát és kérte családnevének megjelenítését, függetlenül attól, hogy családja mióta él a településen. A táblák nagy száma is mutatja, hogy igen nagy volt az érdeklődés az emlékmű iránt. A talapzatba helyezett ópusztaszeri, pozsonyi, kistarcsai, tiszaigari, kókai, bagi, muraszemenyei és sári föld pedig azokról a településekről került az emlékmű dombjába, ahonnan egy-egy ma már szinte törzsgyökeres ecserinek számító lakosunk származik, de küldött földet testvértelepülésünk, Cabaj- Čápor polgármestere is.
Nagy összefogás mutatkozott az alkotás létrehozása során is. Engedjék meg, hogy néhány szót szenteljek az alkotóközösségnek, akik közös munkájából nőtt ki a falu Ecserfája. Az emlékmű Koltai László és Mezőfi Zsuzsa fafaragóművészek munkája, melyhez a fatörzset Varga Dániel ajánlotta fel. A kb 130 éves csertölgy a nógrádi erdőkből került Ecserre. A szobor kovácsoltvas elemeit Koczkás László készítette, a fém táblák Rangits Zoltán munkáját dicsérik, felhelyezésüket Kurunczi Lajos és családja végezte. Az emlékmű alapzatát az EKO Kft. készítette és a felállításnál is segítettek. Szimbolikus jelentősége van az Ecserfa dombját fedő köveknek is, hiszen azokból a Trencsén megyei hegyekből származnak, ahonnak a falut újra alapító családok érkeztek. A termésköveket a híres csejtei vár aljából Jozef Ligáč Cabaj-Čápori polgármester közbenjárására kaptuk, hazaszállításukról a Gászler Kft. gondoskodott. A domb kialakítása és a kövezés Házler Károly munkáját dicséri. A munkák szervezésében folyamatos segítséget nyújtott Gál Zsolt polgármester úr, Barta Zoltán jegyző úr, az Ecseri Szlovák Önkormányzat tagjai és tanácsadói is. Az alkotói közösség névsorát az emlékmű talapzatán lévő tábla hirdeti. Tisztelettel köszönöm mindannyiuk önzetlen munkáját.

Szimbolikus az emlékmű avatására kiválasztott időpont is, hiszen Szent István király fiához, Szent Imre herceghez intézett intelmeiben is a közös hazához való hűséget, összetartozást emeli ki. Biztos vagyok benne, hogy Szent István királyunk mai ünnepén örömmel tekint ecseri népére, akik ilyen „Bartóki” szépségben tudnak együtt ünnepelni – tartozzanak bármely nemzetiséghez, valláshoz vagy ideológiai nézetez.
Jubileumi ünnepségünk szerény szereplője az út másik oldalán álló Búdka falára helyezett emléktábla is, mely a 300 éve érkezett szlovák-tót családoknak állít emléket. A táblán látható grafika Hranka Krisztián munkája, mely a hegyekből ökrös szekerekkel Ecserre érkező családok útját jeleníti meg. A tábla állítását az Országos Szlovák Önkormányzat és a Pest megyei Szlovák Önkormányzat támogatta.
Fogadjuk szeretettel településünk mindkét új köztéri alkotását, szolgálják ecseri összetartozásunk, identitástudatunk és lokálpatriotizmusunk erősítését.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

A megjelentekhez Gál Zsolt polgármester úr szólt. Beszédét az alábbiakban olvashatják:


Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Ecseri Barátaim, Tisztelt Vendégeink!

Ma, augusztus 20-án államalapító királyunkat, Szent Istvánt, a keresztény Magyarország létrejöttét, az új kenyeret, amelyet elődeink „élet”-nek neveztek ünnepeljük. Nemzeti ünnepeink közül talán csak erre az egyre nem vetődik a gyász árnyéka, mert ez a nap nem a szomorú emlékezést jelenti a magyarságnak, hanem a megújulást, a bizakodást, a jövőbe vetett hitet. Szent István fiának, Imre hercegnek gondos apa és uralkodó módjára útmutatásként átadta azokat a követendő példákat, örök erkölcsi igazságokat, amelyeket fontosnak tartott, mert szentül hitte, hogy ezek megtartása garantálni fogja a magyarság megmaradását.
A mai, helyi ünnepünkre István király Intelmeiből a nyolcadik egy rövid részét szeretném idézni, mert nagyon is illik erre az emlékműavatásra. Ez így szól:
„Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel.”
Nekünk, kései utódoknak az a kötelességünk, hogy megvédelmezzük mindazt, amit Ecser alapítói és benépesítői örökül hagytak, tartozzanak azok bármilyen nemzetiséghez. Őrizzük meg a hagyományainkat, de vállaljuk fel az újat, a modernet is. Ha így teszünk, együtt örülhetünk nagyközségünk gyarapodó értékeinek, melyek közül ez az emlékmű a legújabb, s szívünknek talán ezért ez a legkedvesebb is.


Tisztelt Megjelentek!

A fa minden növényi jelkép közül a legösszetettebb és a legősibb is. Az élet, az örök fejlődés, a növekedés, a folytonos megújulás szimbóluma.
Ez a stilizált cserfa nem gyökerezik mélyen a földben, de ha a talapzaton túlnézünk, akkor olyan, mint az élő fa, mely erősen Ecser földjébe kapaszkodik. Ez a fa olyan, mint mi magunk, hiszen nekünk is gyökeret kell eresztenünk, bennünket is múltunk, történelmünk táplál, illetve az összetartozás érzése, melynek nem is lehetne szebb tárgyiasult formája, mint ez az emlékmű, amely példaértékű összefogással készült. Engedjék meg, hogy kifejezzem köszönetemet és tiszteletemet mindazoknak, akik időt, fáradságot nem kímélve segítettek ezen alkotás létrehozásában.
A cserfára felkerült nevek, régiek és újak, azoknak a családoknak a nevei, akik itt éltek, dolgoztak, akik most próbálják még összetartóbb közösséggé formálni nagyközségünket, és akiknek az utódai majd egyszer ránk emlékeznek ennek az emlékműnek a tövében.
Köszönöm, hogy meghallgattak!


Az emlékműre 728 család kérte vezetéknevének feltüntetését. A névazonosságok miatt 407 név található az alkotáson, hiszen minden vezetéknév csak egyszer szerepel. Ez a tény, hogy ennyien érezték fontosnak nevük feltüntetését, jelképezi az egyetértést a lakosok között, lehet ez a szobor az összefogás és az egység emlékműve.



Az „Ecserért” díjak átadására a Rábai Miklós Művelődési és Közösségi Ház Házasságkötő termében került sor. Az ünnepségen megjelent Dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselő. Egy magánszemély és két szervezet részesült az idén kitüntetésben. Kiss Tamás, az Ecseri Általános Iskola volt igazgatója, az Ecseri Néptánccsoport és az Ecseri Polgárőr Egyesület.


Gál Zsolt polgármester úr beszéde a kitüntetés átadáson:


Tisztelt Ünneplők, Kedves Ecseriek, Kedves Díjazottak!

Mondandómat egy idézettel kezdeném: "Nagy dolgok megvalósításához nem csak cselekednünk kell, de álmodoznunk is; nemcsak terveznünk, de hinnünk is." (Anatole France)
A mai napon Ecser jobbá, szebbé, élhetőbbé, biztonságosabbá tételéért Ecser Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete által odaítél elismerést adhatjuk át. Egy természetes személy és két csoport kapja meg a díjat, akik megálmodtak, terveztek, cselekedtek és hittek mindabban amit csináltak, csinálnak.
Olyanok szorgalma, tehetsége, tudása előtt hajtunk most fejet, akik Ecserért dolgoztak, illetve dolgoznak mind a mai napig, akik minden tettükkel azt bizonyítják, hogy menni kell előre, és hinni abban, hogy beérik a megfeszített munka gyümölcse. Legyen az ő munkásságuk példa mindenkinek.

Tisztelt Kitüntetettek!

Ritkán adatik meg olyan alkalom, amikor azokat köszöntjük, akik egy közös célért tevékenykedtek. Őket ünnepelni, őket köszönteni pedig a közösség feladata. Egyén és közösség egysége így válik teljessé, hiszen a kettő összetartozik, egymás nélkül nem nyerhet értelmet, egymástól nem elvonatkoztatható.
Az Önök példája és munkája, az Önök akarata nélkül ma mindannyian kevesebbek lennénk. Megtisztelő, hogy ilyen emberek között lehetek. Minden ecseri polgár nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket! A kitüntetés az önzetlenségüket, a mindennapokban végzett szívós, kitartó, magas szintű munkájukat jutalmazza,

Kiss Tamásnak a ma már Laky Ilonka Általános iskola volt igazgatójának, az iskola felvirágoztatásáért, és a település működésének hathatós segítéséért. Az Ő vezetése alatt épült a tornaterem, a konyha és ebédlő, az iskola emeletes épületszárnya. Az addig több telephelyen működő intézmény egy épületbe költöztetése is az ő nevéhez fűződik, ugyanúgy mint az udvar rendezése. Nem csak az iskola életében vett részt, a település üzemeltetési feladatait is az általa összeszervezett gépparkkal látták el.

A 70 éves néptánccsoportnak, a hagyományőrzés és a kulturális élet szervezésében, fenntartásában vállalt szerepéért. A település hírnevének öregbítéséért. Ma már Ecser neve az ecseri lakodalmassal nemzetközi szinten is összekapcsolódik, az Állami Népi Együttes mellett az ecseri néptánccsoport juttatja el az ország több pontjába, és nemzetközi színhelyekre is a lakodalmast és az ecseri hagyományokat.

A 20 éves polgárőrségnek, a település közbiztonságáért, a lakosok biztonságérzetének növeléséért végzett munkájukért. A rendezvényeink biztosításáért, a Maglódi Rendőrőrs munkájának hathatós segítéséért.

Mindkét csoport esetében szívből remélem, hogy közösségépítő tevékenységükkel, munkájukkal még sok-sok éven át szolgálják Ecser nagyközséget.

Ehhez kívánok mindannyiunk nevében jó egészséget, megbecsülést és sikereket!
Köszönöm, hogy meghallgattak.


Az Ady Endrei utcai Sportpályán 18 órakor kezdődtek a műsorok. Elsőként Baricz Gergő szórakoztatta a közönséget, majd az ecseri csoportok bemutatói következtek. Felléptek a régi ecseri néptáncosok. Ők hónapok óta ismét gyakoroltak a Művelődési Házban, és ennek meg is lett az eredménye, nagy közönségsikert arattak. Nem hiányoztak a frissen kitüntetett felnőtt néptáncosok sem. A Nazirah Hastánccsoport is sok tapsot kapott.

Sötétedés után tűzijátékot láthatott a közönség, majd utcabállal zárult az egész napos rendezvénysorozat.

A Sportpályán polgármester úr köszöntötte az ott megjelenteket.


Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Ecseriek, Tisztelt Vendégeink!

Engedjék meg, hogy rövid ünnepi köszöntőmet egy mindenki által ismert Tamási Áron idézettel kezdjem:
„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Számunkra ez az otthon: Ecser.
Ma kettős ünnep miatt gyűltünk itt össze, hiszen államalapításunkra és Ecser fennállásának 700. évfordulójára is emlékezünk. Az első fennmaradt írásos emlék ugyanis 1315. december 6-án említi Ecser nevét egy birtokrész elajándékozása kapcsán.
Mit mond rólunk egy mai ismertető szöveg?
„Ecser egy nagyközség Pest megyében, a Vecsési járásban. Területe régóta lakott, régészeti feltárások során kelták, szarmaták és rómaiak nyomaira bukkantak. A török uralom alatt elnéptelenedett, utána többségében szlovákokkal telepítették be, napjainkban is rendelkezik szlovák nemzetiséggel. Nemzetközileg az Ecseri lakodalmas miatt ismerik.”
Kedves Ecseriek!
Ugye milyen személytelen, az itt élők számára milyen semmitmondó ez a pár mondat? Hiszen a szülőfalunk, lakóhelyünk egészen mást jelent számunkra. Mi szeretjük, és kötődünk hozzá. Ez a kötődés elmélyült. Barátaink élnek itt, ismerjük az utcáit, a parkjait, a patakot, és persze tisztában vagyunk a hibáival is. Itt mindenki köszön mindenkinek, még egymásra mosolygunk, ha találkozunk az utcán. A szerencsések egész eddigi életüket itt élték, de mindannyiunk számára ez a település adja a biztonságot, a közösséghez tartozás érzését. Sokunknak a nagyközségünk az a darab föld, amely az otthonunk, ahová mindig visszatérünk, ha valamikor el is kellene hagynunk, hiszen ezer szállal kötődünk hozzá.
Elődeink a 700 év alatt sok-sok követendő példát szolgáltattak számunkra, olyan hagyományokat alakítottak ki, amelynek létjogosultságát az idő igazolta. Ezeket a pozitív példákat és hagyományokat meg kell őriznünk a jelenkor embere és az utódaink számára is, hiszen ahogy Ancsel Éva mondja:
„Ahol elvesznek a tradíciók, ott kilyukad az idő, és elpereg a múlt.”
Végezetül azt kívánom, hogy sikerekben gazdagon és békességben tudjunk itt élni, azon munkálkodva a magunk szerény eszközeivel, hogy sok-sok év múlva is ünnepelhessük településünket, Ecsert.
Köszönöm, hogy meghallgattak.



Hupka atya megáldja az emlékművet

Az emlékmű az ünnepség előtti napon

Az új kenyér a mellékoltáron

Aszódi Csaba András

Bokor Jutta operaénekes

Danka Balázs


Érkeznek az ünneplők

Hupka József atya megszenteli a kenyeret

Gál Zsolt

Az alkotók táblája

Kitüntetés átadás. Horváth Zsolt, az Ecseri Polgárőr Egyesület elnökhelyettese átveszi az "Ecserért" kitüntetést dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselőtől

A Néptánccsoport vezetője Lukics Gábor átveszi a díjat.

Kiss Tamásnak gratulál dr. Szűcs Lajos és Gál Zsolt.

Ing. Jozef Ligac, Cabaj-Capor polgármestere

A díjazottak és a díjátadók.

Wendler Attila és Bokor Jutta műsora. Zongorán kísér Lugosi Anna.

Nagy sikert aratott a Néptáncsoport.

Emléktábla a Széchenyi utcai kápolna falán.

Sokan kijöttek a sportpályára is.



Baricz Gergő a színpadon.

A Nyugdíjas Klub Kulturcsoportja

Lufirengeteg

A Nazirah Hastánccsoport.



300 és 700 - a két nevezetes szám görögtűzből.

honlapkészítés: dupai