Megemlékezés a 70 éve vértanúhalált halt Mikla Pál ecseri plébánosról

70 éve 1945. áprilisában gyilkolták meg Mikla Pál, ecseri plébánost. Vértanúhalált halt papunkra emlékezve 2015. április 27-én, vasárnap emléktáblát avatott a Római Katolikus Egyház a templom előtti keresztnél. A misét Dr. Varga Lajos püspök celebrálta.

A megemlékezés elején Blazsek Krisztina szavalta el Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versét.

A megemlékezést Blazsek Beáta, Aszódi Csaba András és Barta Zoltán tartotta.
Az alábbiakban közöljük az elhangzott beszédeket:

Tisztelt Megemlékezők!

A megbékélés és a megbocsátás jegyében hallgassuk meg a 70 évvel ezelőtti események összegzését, melyet korhű dokumentumok és feljegyzések alapján állítottunk össze.

Részletek az ecseri római katolikus egyházközség Historia Domusának Cser József plébános által írt szűkszavú bejegyzéseiből:

1944. december elején Mikla Pál plébános a falu kiürítése alkalmával Budapestre távozott és az ostrom alatt ott tartózkodott 1945. március 18-i visszatéréséig.
1945. március 22-én letartóztatták és Gyömrőre kísérték három heti internálásra, aknaszedésre. Ok: későn tért vissza és a katholikus iskola államosítását ellenezte.
1945. április 16-án végezték ki az uri-i grófokkal és a tápiósági főjegyzővel.
1945. szeptember 28-án temette el a kerületi papság jelenlétében Lakaicsek Károly kerületi esperes.

Részletek Palasik Mária: Félelembe zárt múlt c. könyvéből, mely az 1945-ben Gyömrőn és környékén elkövetett politikai gyilkosságokat dolgozza fel.

Mikla Pál 1883-ban született, 1925-től ecseri plébános volt. A második világháború alatt a németek a plébánia pincéjében telefonközpontot építettek ki, őt magát pedig akarata ellenére eltávolították a lakásból. A front elvonulását testvérbátyja leányának budai otthonában vészelte át, majd az oroszok elvitték Budafokra, a plébániára. Budafokról 1945. március 18-án tért vissza Ecserre, gyalog. 1945. március 22-én délelőtt 11 és 12 óra körül áthívatták a községházára. Ott az ecseri rendőrök másokkal együtt letartóztatták és átkísérték Gyömrőre kihallgatásra. A letartóztatása előtti nap estéjén a plébániával szemközt lakó Sztancsik József családjánál tartózkodott.
Hallgassuk meg az a jegyzőkönyvet, melyben Sztancsik Józsefné, született Pintér Ilona 2009 decemberében felidézte a történteket:

„1945-ben fiatal asszony volt, férje családjával együtt laktak a templommal szemben. Mikla Pál gyakran látogatott el hozzájuk, mert jó viszonyban volt a családdal. Sztancsik Józsefné felidézte, hogy a beszélgetés melyik szobában zajlott, hol ült a plébános. Az este folyamán megérkezett Murár István akkori egyházközségi világi elnök, akinek tudomására jutott, hogy a hatalmat frissen átvevő kommunisták arra készülnek, hogy eltávolítsák az ecseri papot. Murár István kérte Mikla Pált, hogy ha van hová mennie, akkor még aznap hagyja el Ecsert. A plébános erre azt válaszolt, hogy nem megy el, mert ecseri hívei mellett akar maradni. Sztancsik Józsefné tudomása szerint a plébánosnak voltak hozzátartozói ahová elmehetett volna, de ennek ellenére Ecseren akart maradni, bár Murár István és a Sztancsik család is szinte könyörögve kérték, hogy menjen biztonságosabb helyre. Mikla Pált másnap elvitték a plébániáról. A tanú nem tudta megmondani, hogy mikor és kik vitték el, mert nem látta. Felidézte az akkori községi vezetők neveit, valamint azt is elmondta, hogy az eset után férjét is elszállították Gyömrőre, ahol néhány napig fogva tartották, majd haza engedték. A plébános temetésére csak később került sor, melyen a család is részt vett. Elmondása szerint nagyon sokan voltak a temetésen. Az esetről évtizedekig nem mert senki beszélni.

Mikla utóda Cser József plébános lett. A püspöknek küldött jelentéséből megtudjuk, hogy Mikla letartóztatása nem feljelentésre történt. Cser szerint el akarták rettenteni és megfélemlíteni az embereket, azért fogtak le olyan sokat. A plébános jelentéséből megtudjuk, hogy Mikla Pállal együtt több ecserit is letartóztattak, még a nemzeti bizottság két helybeli tagját is, azokat, akik szót emeltek az önkény és a garázdálkodás ellen. Mindannyiukat megverték. Mikla Pálnak, amíg Gyömrőn volt, mindig tudtak küldeni élelmet az ecseriek, naponta vitték a vele együtt letartóztatottak hozzátartozói. Akik kiszabadultak, elmesélték, hogy a plébánosuk mindent meg is kapott. Amikor átvitték Maglódra aknát szedni, többek között WC-t is takaríttattak vele. A fogdában a csupasz földön hált. Utóda Cser atya kétszer küldött neki takarót, ugyanis amikor Maglódról Gombára vitték át, annyira legyengült, hogy magát is alig tudta vonszolni, nemhogy a pokrócot.

A tanúvallomások szerint Mikla Pált többekkel együtt kísérték kivégzőik Gyömrőről a Gomba felé vezető út mellett található erdő szélére. Az éppen ott dolgozó favágók távolból látták, hogy négy civil ruhás, madzagos puskás férfi négy másikat kísér az erdei úton. A kísérőket megismerték, helyi rendőrök voltak. Azok, akiket kísértek szemmel láthatóan foglyok voltak és minden ellenállás nélkül, megtörten rótták lépteiket. Az egyik fogoly reverendát viselt s a korát 80 év körülire becsülték. Ő volt Mikla Pál, az ecseri plébános. Noha még csak 62 éves volt, betegeskedett, megviselte a fogság és a közmunka, ezért tűnhetett idősebbnek. Az egyik tanú rőzseszedést imitálva utánuk osont. Azt látta, hogy a rendőrök foglyaikat a front után ott maradt lövészárkokhoz kísérték és utasították őket, hogy vetkőzzenek le. Aki nem volt elég gyors, azt puskatussal megütötték. Azután agyonlőtték őket hátulról. A lövéseket hallva a szemtanú nagyon megijedt. Később látta, hogy a gyilkosok a szántáson át mentek vissza a faluba, hónuk alatt magukkal vitték áldozataik ruháit.

Volt szemtanú, aki Mikla Pált kivégzése előtt véres rongyokban látta a mendei vasútállomás közelében. Az ecseri lakos a Mendéhez közeli Kásavölgybe járt szamártejért három gyerekének. Egy alkalommal a mendei vasútállomáson az Ecser felé induló vonatra várakozott, amikor jajgatásra lett figyelmes. Követte a hangokat, melyek az állomással szemközt épülő elhagyatott házból hallatszottak. A jajgató emberben megdöbbenve ismerte fel Mikla Pált, a plébánosukat. A tanú így számolt be az elé táruló látványtól:

„Arra nem emlékszem, hogy reverendában vagy ú.n. papi civil ruhában volt-e. A feje véres volt és a ruhája is és szerintem a szemét is kiszúrták. Egy helyben állt széttárt karokkal és jajgatott. Nem valószínű, hogy engem felismert. Nem tudtam sokáig nézni, hozzá sem tudtam szólni, mert két ecseri kommunista megjelent, megragadott és azt mondták „téged is bevágunk, ha nem mész innen!” A látványtól és a két ember megjelenésétől nagyon megijedtem és azt sem tudom, hogy kerültem vissza Ecserre”.

Más ecseri visszaemlékezők is megerősítik, hogy ecseri kommunisták vettek részt papjuk megkínzásában.

1945. májusára nyilvánvalóvá vált, hogy a Gyömrőről és környékéről elhurcolt áldozatok nem élnek. Parlamenti memorandumok és sürgetések hatására megindult a vizsgálat az ügy felderítésére.

1945. szeptember 25-én találták meg Mikla Pál holttestét. Az áldozatok tetemeit a gyömrői halottasházba fuvarozták azonosítás céljából. Mikla Pált unokahúga azonosította: „Fekete fogai voltak szegénynek, mert elég sokat cigarettázott. Erről rögtön felismertük, meg a reverendáról, ami rongyokban volt rajta. Kicsi sírt ásott magának és lábait a kutyák lerágták.”

Mikla Pál ecseri plébános ügyéről a rákoscsabai kerületi esperes a váci püspöknek írt helyzetjelentésében 1945. április 10-én ezt jegyezte fel: „ Mikláról mindmáig semmit sem tudok. Ha a GPU elé vitték, onnan könnyen szabadul, mert nincs olyan ügye, amely miatt vele foglalkoznának”. Tehát április 10-én még élt a remény, hogy a beteg plébános kiszabadul. Cser József ideiglenesen kinevezett ecseri plébános 1945. március 30-án nagypénteken felkereste a Magyar Kommunista Párt helyi titkárát és kérte, tegyen lépéseket a plébános szabadon bocsátása érdekében. Erre az volt a válasz, hogy ő gyűlöli az egyházat egy pofon miatt, amit gyerekkorában egy paptól kapott. Cser plébánost figyelmeztette, hogy minden lépését figyelik és mindazokat kihallgatják, akikkel találkozik. Megfenyegette: ha Mikla érdekében akár az oroszoknál, akár az angoloknál megpróbálna eljárni, ő is Gyömrőre fog kerülni.

A gyömrői gyilkosságok másik ecseri áldozata Nádas Béla 35 éves ecseri főjegyző, aki személyesen akadályozta meg a falu németek általi kiürítését 1944. végén, valamint a vármegyei alispán megkeresésére írásba adta, hogy a községben nincs kommunista lakos. Ennek ellenére Mikla Pál elhurcolása után két héttel őt is letartóztatták és Gyömrőre vitték. Halálának sem az időpontjáról, sem a helyéről nincs információ.

A gyilkosságokat évtizedekig hallgatás övezte, csak a rendszerváltás után indultak meg a tanúkihallgatások az ügyben.
Mikla Pál sírját és emlékét az ecseriek hűen ápolják. Mikla Pál és Nádas Béla nevét a második világháborús emlékmű polgári áldozatai között találjuk a templom melletti parkban. Mindkettőjükről utcát neveztek el a településen.


Varga Lajos püspök a következőket mondta::
Mikla Pálról a Váci Egyházmegye Hivatalos Közleményeiben ily módon emlékeztek meg: „Mély megdöbbenéssel adok hírt Mikla Pál ecseri plébános tragikus haláláról. Szegény paptársunk politikai gyilkosságnak esett áldozatul. Annak idején a tettesek a holttestét az erdőszélen ásták el. Mostanában exhumálták és megállapították, hogy hátulról öt fejlövést kapott. 62 évet élt kedves paptársunkat szeptember 29-én a kerület papságának és a híveknek részvételével az ecseri temetőben helyezték örök nyugalomra. Testvéri részvéttel emlékezünk meg róla imáinkban.”

Ezután a püspök atya megáldotta a keresztet, a rajta elhelyezett emlékező felirattal, majd a hívek közösen imádkoztak Mikla Pál lelkipásztorért, úgy, mint minden vasárnap az ecseri templomban.

Mennyei Atyánk! Alázattal fohászkodunk hozzád. Mikla Pál lelkipásztorunk, aki híveidért áldozta hűséggel életét, elmenekülhetett volna, de nem tette, mert nem béres, hanem hűséges pásztorod volt. Alázattal kérünk, add meg nekünk, hgy a boldogok között köszönthessük őt. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen
















honlapkészítés: dupai