Méltó módon emlékeztünk meg Nemzeti Ünnepünkről

2014. március 14-én zsúfolásig megtelt az Ecseri Rábai Miklós Művelődési és Közösségi Ház nagyterme az 1848. március 15-i forradalom 166. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. A megemlékezésre eljöttek a Laky Ilonka Általános Iskola tanulói, az önkormányzati képviselők, a civil szervezetek képviselői, községünk lakosai.

A megjelenteket Dévényi Gáborné, a Művelődési Ház igazgatója köszöntötte.
A Himnuszt Oláh Laura 3/a. osztályos tanuló énekelte el.

Ezután Gál Zsolt polgármester mondott beszédet.


Gál Zsolt polgármester úr beszéde:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplők, Kedves Gyerekek!

1848. március 15-ére emlékezünk ma. Arra a napra, amelyre különösen igaz Schiller megállapítása, mely szerint vannak az ember életében pillanatok, amikor közelebb van a világszellemhez, mint máskor. Nos, ilyen nap március 15-e is.
Immár 166 év telt el azóta, hogy történelmünk egyik legfelemelőbb pillanatát, óráit, napjait élte át a pesti ifjúság, akik győzedelmeskedtek a mindig lehúzó kishitűség felett. Cselekedetük történelmi érvényét még a szabadságharc legyőzésének tragédiája sem törölheti el. 1848-ban a nemzeti függetlenség, a szabadság kivívása és a polgári haladás volt a tét. Nemzetünk életében az olyan történelmi sorsfordulók egyike ez a nap, amely által többnek és igazabbnak tudjuk magunkat, érezzük egy közösség törvényszerű összetartozását, s magunk mögött tudjuk azt a szellemi erőt, amit Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Arany, Vasvári, Táncsics és Jókai életműve jelent a magyarságnak.
Március 15-e olyan ünnep, amellyel valamilyen módon minden korosztály, minden társadalmi réteg azonosulni tud, még a megfáradtak, a politikától megcsömörlöttek is.
Mi 1848 titka? Talán az, hogy vértelenül, józanul, megfontoltan zajlott le az átalakulás, hiszen ez az ország építeni akart. Nemzetgyűlést választott, törvényeket alkotott, a jobbágyság eltöröltetett, a társadalmi egyenlőség kimondatott. Amikor rákényszerítették, akkor harcolt a szabadságért, a függetlenségért, nem számított az egyéni érdek.

Kedves Ünneplő Ecseriek!
A mai ünnepen kokárdák, piros-fehér-zöld zászlók, égő fáklyák jelzik, jelképezik azt a reményt és bizakodást, amelyet az akkori emberek érezhettek, akik egy szebb és boldogabb jövőben hittek. Feltehetjük magunkban a kérdést: az eltelt több mint másfélszáz esztendő után érvényesek-e a márciusi ifjak szavai. A tizenkét pont előtt ott áll egy mondat: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” Kívánhatunk-e mást, ennél többet a nemzet ünnepén? Hiszen a ma embere is büszkén, hittel és magyarként akar itt dolgozni a Kárpát-medencében, mert munkánk gyümölcseként gyermekeink számára egy jobb jövőt teremthetünk! Mert a ’48-as forradalomnak ez az igazi üzenete: tegye mindenki azt, ami a tudása szerint a legjobb és a leghasznosabb, és ne csak saját magunkra gondoljunk, hanem közösségünkre is.

Tisztelt Jelenlévők!
Beszédem végén Jókai Mórt szeretném idézni, aki máig érvényesen fogalmazta meg az 1800-as évek végén,csaknem 50 évvel a márciusi események után:”Míg magyar él, míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszaemlékezni ez évre, annak történelmére és a történelem alkotó alakjaira.” A mai ünnepségünk is azt bizonyítja, hogy mennyire igaza volt Jókainak.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretném hinni - lesz!


A polgármester úr beszéde után Dr. Szűcs Lajos úr, a Pest megyei Önkormányzat elnöke mondta el ünnepi gondolatait.


Dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselő úr beszéde:


Polgármester úr!
Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm a megtisztelő lehetőséget, hogy együtt köszönhetjük 1848. március 15. napját, a Forradalom és a Szabadságharc 166. évfordulóját.

Sokat jelent nekünk ez a nap.
A magyarság számára 1848 öröksége élő és eleven.
Nem csak a múlt része, amit könyvekben lapozgatunk – keresve a képeket; a szakállas, bocskaiba, vagy attilába öltözött férfiakról készült festményeket; a magyar ruhát viselő asszonyokat; a csaták és fegyverek mozgalmas leírásait, a gyászról és a csendes ellenállás éveiről készült beszámolókat. Fontosak számunkra ezek a képek és írások, de a legfontosabb az üzenet – hogy 1848 és 1849 számunkra nem a múlt.
Sokkal több annál.
A Forradalom és a Szabadságharc itt él velünk és itt él bennünk. Kitörölhetetlen része az életünknek, nemzeti identitásunknak, a közösségnek, ami keretet ad az életünknek és összekapcsol mindenkit, minden itt élő embert egymással; és azokkal a nemzedékekkel, akik itt éltek és haltak Magyarország földjén.

Mélyen Tisztelt Egybegyűltek!

Mi mindannyian ’48 gyermekei vagyunk.
És legalább egyszer az életben mindenkinek, minden itt élő embernek, fel kell tennie a kérdést – önmagának –, hogy vállalja-e az örökséget.

Mit jelent számunkra a magyar nemzet egysége, szabadsága és függetlensége? Lehetséges, hogy ez politika?
Van, aki szerint az – de számunkra nem.
Számunkra a nemzeti ügy nem egy olyan kérdés, amiről vitatkozni lehet. Csak eldönteni, hogy vállaljuk, vagy sem.
Tisztán és egyszerűen eldönteni, hogy igen, vagy nem.
Mert 1848 hősei, a Márciusi Ifjak, a név szerint ismert és névtelen katonák, a honvédek és nemzetőrök, az önkéntesek, a honvédsereget és az országot élelmező gazdák, a felszerelést szállító iparosok, a néptanítók és lelkészek, az ápolók öröksége ma is eleven.
Százezernyi férfi és asszony bízott meg egymásban;
És őszintén hitte, hogy amit tesz, az a közösséget emeli fel.
Nem tehetjük meg ezért, hogy lemondunk arról, amiért harcoltak és nem köthetünk rossz egyezségeket sem - mert a kezük fogja a miénket, a mi csak egyet tehetünk: megfogjuk, vagy elengedjük a felénk nyújtott kezet.

Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretném hinni - lesz!” –mondta Széchenyi István.

Aki ismeri a Legnagyobb Magyar történetét, az jól tudja, hogy milyen fontos ez a mondat – éppen tőle.
Széchenyi István egyike volt azoknak, akik szenvedélyesen viszonyultak a magyarság ügyéhez. Nehezen dolgozta fel azt is, hogy erőfeszítéseit durvaság és gyanakvás kísérte. Szó szerint fájdalommal viselte ezt a megpróbáltatást. Tudjuk róla, hogy éjszakákon keresztül járkált álmatlanul, és végül felőrölte a gyanakvás, a rosszindulat és az ármány.

Ezért olyan megható és felemelő, hogy megannyi méltatlan támadás ellenére, éppen ő fogalmazta meg mély meggyőződéssel, hogy bízik Magyarország jövőjében.
Jól tudta ugyanis, hogy a hit, a bizalom és a remény erősebb, mint a félelem; és tudta azt is, hogy a közösség is erősebb – sokkal erősebb - mint azok, akik megosztják, egymás ellen fordítják az itt élő embereket.
S talán azt is sejtette, amit mi már bizonyosan tudunk.
Hogy évtizedek múltán a szavak már nem olyan fontosak.
Hogy ami igazán fontos – az a tett, a cselekvés, és a felelősséggel meghozott döntés. Az a képesség, hogy egy másik utat válasszunk magunknak és az országnak. Olyan utat, ami előre visz bennünket, mert lépésről lépésre építi fel a közös jövőnket. Fontos lépésekkel, legyen az útépítés a Jókai, a Szent István és a Széchenyi utcában, az óvoda vagy a háziorvosi rendelő felújítása, vagy éppen a vasútállomás és a faluközpont újjáépítése. Mi ebben mérjük a sikert.
Aki meg akarja érteni ’48 örökségét, annak muszáj megértenie, hogy mi a különbség szavak és tettek között. Nagyon fontos, hogy ezt megtegyük, mert ’48 öröksége az is, hogy Magyarország állandóan vitatkozik önmagával.
Emlékezzünk 1847-re!
Arra az évre, amikor Kossuth Lajost Pest Vármegye nemessége követnek választotta. Jól tudjuk mindannyian, hogy e választás sorsdöntő következményekkel járt, hiszen az utolsó reformkori országgyűlés döntött később az áprilisi törvényekről és az első felelős magyar kormány felállításáról.
Éppen ezért azt hihetnénk – és sokan később így is emlékeztek – hogy Kossuth megválasztása ünnepélyes volt és egyetértésben történt meg.
De ez nem így volt! Kossuth Lajost ellenfelei nemes egyszerűséggel csak így gúnyolták: „Se vagyona, se hazája, nincs egyebe csak a szája.” A választást pedig a regényekből ismert jelenetekhez hasonló események kísérték. Különösen a választás napján, amikor a Megyeháza udvarának elfoglalása a követválasztás egyik legfontosabb stratégiai eseménye volt, és ez bizony nem kevés felfordulással járt az egész városra nézve.
Hallgassuk figyelmesen a következő beszámolót a követválasztásról: „Hírlapi cikkek, szónoklatok, lakomák, macskazene, fáklyás zene, kapacitációk szellemi érvekkel és furkósbotokkal, nagy mennyiségű pénzáldozatok a felek részéről, legkitűnőbb személyek beavatkozása, versek s több efféle eszközök mind a harctérre vitettek.”
Más helyen ezt írja Vajda János későbbi honvéd: „e lázas napok alatt divat volt kétfontos buzogányt tartani kéznél bizonyos eshetőségekre, és én magam is hódoltam e divatnak, egy lat* különbség nélkül.”
Emlékezzünk!
A vádaskodás mindig személyes volt, és a választási küzdelem kemény. Még maga Kossuth Lajos is kemény szavakkal támadta Széchenyi Istvánt. De a történelem arra tanít bennünket, hogy a siker nem az indulatokból és a félelmekből meríti erejét, hanem a cselekvésből. És 1848 tavaszán, már senki sem törődött a kemény szavakkal, mert március 15. forradalma a régóta várt változást hozta el a nemzetnek és lehetőséget a cselekvésre, Magyarország újjászervezésére. Új Alkotmány, új választójogi rendszer, a közigazgatás újjászervezése, közteherviselés, felelős magyar kormány, nemzetőrség, vasútépítés és folyamszabályozás – szabadság és függetlenség.
Emlékezzünk – nem a szavak számítanak. Hanem a tettek, a felelősséggel vállalt döntések és a közös erőfeszítések. 1848 és 49 olyan egységet és egyetértést teremtett a magyar nemzeti közösségben, ami, azóta is példát mutat mindannyiunk számára.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

A beszédek elhangzása után a résztvevők megtekinthették a Laky Ilonka Általános Iskola 5. osztályos tanulóinak műsorát. A műsorukat rendezte: Komáromi Lászlóné.

A Művelődési Házban tartott ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.
Ezután az ünneplő közönség fáklyákkal vonult végig a Szent Imre utca - Kossuth utca - Széchenyi utca útvonalon.


Dr. Szűcs Lajos

Indul a fáklyás felvonulás: Dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselő, Barta Zoltán jegyző, Gál Zsolt polgármester, Dr. Petky Ferenc önkormányzati képviselő

Dr. Szűcs Lajos

Fáklyás felvonulás

A Laky Ilonka Általános Iskola 5. osztályának műsora

Gál Zsolt polgármester, Dévényi Gáborné Művelődési Ház igazgató, Dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselő

honlapkészítés: dupai