Mihály nap

Mihály napi mulatozás
A régi római naptár szerint szeptember a hetedik hónap volt („septem” = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. E hónap (a hetedik hónap) 13-ik napja különösen szerencsétlen hírű volt a régi Rómában, ami ellen csak úgy lehetett védekezni, hogy az ember szöget vert a falba.
Nálunk, Magyarországon főként szeptember utolsó napjának van rossz híre a nép között: ezen a napon nem ajánlatos vetni, mert akkor a vetés zöld marad és nem érik be.
A szeptembert Szent Mihály havának vagy, kisasszony havának is nevezik.
Szent Mihály a templomok védőszentjeként lehet ismerős, ezért sok falu és város búcsút tart szeptember végén. Ez az időszak a híres vásárok ideje is egyben, ahol a falusi emberek portékáikkal kereskednek, vásári forgatag alakul ki, népi játékokat játszanak és terménybábokat készítenek közösen, a tél távolabb tartása érdekében.
A II.számú óvoda kis lakóinak életében is eljött e nap, szeptember 26.-a, a Mihály-napi vásár napja. Egy vásárt megelőző dolgos hét munkálkodását koronázta meg ez. A gyerekek, az óvó- és dajka nénik segítségével, egész héten nagy izgalommal készítették a vásárfiákat.
Délelőtt már feldíszített kapu és udvar várt mindenkit. A régi emlékeket felidéző tárgyak is előkerültek nagymamáink kamráiból – dézsa, lopótök, faragott borcsap - melyért külön köszönet. A gyermekek belépőként egy fürt szőlővel érkeztek meg, amit a tízórai után kis kosarakban az udvarra vittünk. Itt várt már ránk szép népviseletbe öltözve Kurunczi Lajos bácsi és kedves párja Éva néni. Ők segítettek elmesélni a gyermekeknek, hogy a régi időkben hogyan is zajlott egy szüret. Ezután csuroghatott a must, mely a lopótökből került a kis poharakba, majd zengett az ovi udvara az Érik a szőlő kezdetű daltól. Az ovisok szívesen fogadták a két vendéget, érdeklődők és udvariasak voltak; a búcsúzáskor pedig még egy ölelés is belefért köszönetképpen, a jó szívvel elvégzett szüretelésért.
Ezzel azonban a délelőtti program még nem ért véget a gyermekek számára. Jöhetett a talléros gyümölcsvásár. Az aranyos dajka nénik, ízlésesen felszeletelték a sok finom őszi gyümölcsöt és kezdődhetett a móka. „Egy tallérért egy gyümölcs jár”- hallatszódott a vásári pult mögül a lelkes óvó nénik hangja. Minden kicsi jóízűen majszolta a vitaminban gazdag finomságokat. Azonban az idő nem állt meg és eljött az ebéd és a délutáni pihenő ideje. A gyermekek izgatottan bújtak be a kis ágyaikba, arra gondolva, hogy délután ismét birtokba vehetik az ovi udvarát a szüleikkel együtt. Míg a gyermekek pihentek, addig az óvoda dolgozói vásári helyszínné változtatták át az udvart. 15 órától folyamatosan érkeztek a szülők és ki-ki saját csoportjának barkácsasztalánál készített el gyermekével együtt egy vagy több szobrocskát, bábut. Volt ott tökből készült Ho-Ho Horgász kukac, cukkini versenyautó, karalábé hóember, alma süni, kelbimbó malacka, patiszon cica, répa óriáskerék és uborka hajó is. Sürgött- forgott kicsi és nagy, miközben fél szemmel az eget kémleltük, hátha megkímél minket az időjárás. A néhány csepp eső sem tántorított el senkit, kitartóan készültek a zöldségszobrok. A nap eseményeit a Gézengúz zenekar őszi koncertje koronázta meg. Szólt a gitár, a taps és a jól ismert gézengúz köszönés.
Ahogy a Nap lassan nyugovóra tért, úgy kezdett álomba merülni az óvoda is. A vásári színtér lecsendesült, de az öröm, a vidámság, a sok - sok élmény boldogsággal töltötte meg a szíveket. A hazatérő vendégsereg apraja s nagyja büszkeséggel gondolhat vissza erre a napra.
Köszönet mindenért azoknak, akik segítettek abban, hogy egy csoda szép napot tölthessünk együtt: Kurunczi Lajos bácsinak és Éva néninek a sok kedves szóért, az Eko Kft.-nek a dekorációs anyagok beszerzéséért, a szülőknek, hogy időt szakítottak erre a napra, a dajka néniknek és az óvó néniknek az egész hetes felkészülésért, és nem utolsó sorban a gyermekeknek, hogy vannak nekünk…








honlapkészítés: dupai